Néha el kell engedned az emlékeid. Extra kiadás.Praha: 2017-01-20 22:31
Budapest: 2017-01-20 22:31
Buenos Aires: 2017-01-20 18:31
Permalink

2015 szeptembere, a Mitac Mio 169 hivatalosan halott.

Szétszakadt tápkábel, széthackelve hogy portábilisen egy második akksival növelhető legyen az offline kapacitása - utóbbiak a sok-sok évnyi parkolás után végül teljesen megadták magukat. A pontos vásárlás dátuma már a múlt homályának illékony ködébe veszik, de 2005-2006 környéke: így tisztes 10 évnyi szolgálat volt a memóriájában.

A gép a második említésebbre méltó hordozható eszközöm volt a szimpla mobiltelefonok mellett, egy HP iPAQ H1910-es (kép) után. Az iPAQ sose vált emlékezetessé vagy lett volna túlhasználva: sohasem tudott annyi extra szolgáltatást nyújtani, mint ami egy mobil eszköztől elvárható lett volna - akkoriban minimális hálózati szolgáltatások, kis méretű tárhely, limitált applikációk, stb. Egyszóval nem volt túl okos.

Így érkezett a Mitac. Melynek szintén voltak nyűgjei. Mivel érintőképernyővel rendelkezett, így a gombok (fix funkciókkal) és joystick egy több mint átgondolatlan design volt: több haszna lett volna egy pár centivel nagyobb képernyőnek. Mindennapi használatra is alkalmatlan volt, a telefon mellett plusz eszközként a zsebben nem volt túl kényelmes vagy elegáns.

Viszont ahol remekelt, az a külső GPS antenna és az autós navigáció.

Érdeklődve nézem az autóipar legújabb fejlesztéseit, például az automatikus parkolást: csinos harmincas elegáns üzlethölgy kiszáll az autóból az iroda előtt, és mire már a 21. emeleti posh bőrkanapén szürcsölgeti a forró vanília-lattéjét miután a prioritások listáján megigazította a sminkjét, addigra az autó önmagától lemegy a garázsba és leparkol. Gyorsuló világ.

Jómagam is tudom támogatni az A kényelmi álláspontot: az autós navigációval megállás nélkül szervezhető az utazás, a digitális fényképezőgépek több mint általános felhasználású igényeket is kielégítenek a sötétkamra vegyszerei nélkül, és az 5 perc alatt megpárolt zöldségek a mikrohullámú sütőben is nyűgmentesen egészségessé tesznek egy köretet.

Mégis, a B oldalnak is vannak elfogadható érvei: évszázadokon keresztül papírtérképekkel is képesek voltak utazni az emberek, analóg fényképezőgépekkel is lőttek történelmi fotókat, és a tábortűz fölött is megsült a korianderes mammutpecsenye.

Az automatizálás folyománya, hogy lecsökken és megszűnik az emberi tanulás igénye, az addig megszerzett tudás és készség pedig a gyakorlás hiánya miatt elvész.

Ha futurisztikus trendeket veszünk figyelembe, akkor a jövőben minden autó önjáró - önrepülő - lesz (kell majd hozzá jogosítvány, vagy elég lesz csak beülni?). Addig viszont az automatizálásnak csak a tanulás kétkezi öröme után kellene megtörténnie. Eleddig még egyetlen autóm sem rendelkezett parkolóradarral, de támogatom az ötletet: amikor szűk helyeken fizikailag nem látható, hogy hol tart az autó, akkor a szemek és távolságérzet használata mellett miért ne könnyítse meg az életet egy pittyegő tolatóradar?

Az automata parkolás - akár teljesen garázsba, akár sima párhuzamos útmenti - viszont nem fogja motiválni a kocsi méreteinek és mozgásának érzékelése mellett a szemek, kéz és láb ösztönszerű motorikus összehangolását.
A kihajtható GPS antenna több mint nyertes ötlet volt, mivel nagyjából a 2010-es évekig míg a mobiltelefonos GPS-ek szenvedtek a jel érzékekésével, addig a Mitac kétszer körbefutotta őket. Volt még hozzá egy tetőre helyezhető mágneses, teljesen külső antenna, de arra sohasem volt szükség.

Jó cucc volt. Egy iGO 6-os navigációs rendszerrel (1GByte méretű SD kártyán!), és egy autóval szórakozások sorát kínálta - mint például a jelenleg nem elérhető Nagy Európai Túra alatt, mellette további navigációs emlékek fűződtek ehhez a Mitac Mio 169-hez.

^ az oldal tetejére
:: létrehozta Ezüstkép miniNapló
Minden jog fenntartva © 2017