05. Maxolt motoros techni-krachGPS: 47.505,15.449
Kindberg, 2018-08-25 14:23
Permalink

Alcím: Mindig az első gondolat a helyes.

Az egész még Bécsben kezdődött
19-én reggel. Szépen felcsomagoltam a motorra, kuplung behúz, szivató kinyit, kulcs elfordít és indít: semmi nem történik. Ekkor már tapasztalt voltam, mert a tudatalatti belsőm már valahogyan hónapok óta nem bízott az akkumulátorban. Úti technikámat összeszedtem, és emlékezve a garbolci megtolásra is, saját erő lendületből és beugratással sikerült szikrát lehellni a motorba.

Örömöm nem tartott kifejezetten sokáig, ugyanis az aznapi szállástól még 100 kilométerre éppen egy benzinkút keresése miatt félreálltam Mürzhofenben - amikor se szó, se puszi a motor hirtelen leállt. Nem volt sebességben, nem volt lehajtva a kitámasztó, s mégis leállt. Újra megpróbáltam a beugratós bécsi trükköt, de semmit nem segített.

Öröm az ürömben hogy a valójában látóhatáron belül, két háztömbbel később volt egy benzinkút, így csak kicsit kellett motort tolni.

Ott egy-két főnyi extra segítséggel megint megpróbáltuk beindítani tolással a motort, de semmit nem segített. Hallatszott egy enyhe morgás, de mintha az akkumulátor direkt szabotálta volna a sikert. Később előkerült egy bikázó mobil akksi: 12V szóval jó lehet, de még az akku felizzása sem történt meg. Elsőre. Másodikra. Harmadikra. Negyedikre csodával határos módon igen. Sem én, sem a háromfős motoros társaság nem tudtuk miért.

Ekkor hagytam a motort járni kb. 5 percig - Danke-danke schön! - de aztán rájöttem hogy valójában benzin is kéne a tankba; ezért jöttem. Motor leállít, villámgyors 10-15 másodperc alatt feltöltöttem a tankot és - violá: a motor megint nem indult. Megint előkerült a mobil bika és az akku felizzása megint nem történt meg. Elsőre. Másodikra. Harmadikra. Negyedikre. Ötödikre csodával határos módon igen. Szuper.

A szállást aznap délután sikerrel elértem - annak boldog tudatában hogy az ottani benzinkút tolható közelségben van.

Ennek ellenére a motor szó és nyekkenés nélkül indult következő reggel. Mely örömködésre adott okot, de bizonytalanságra is. Ígyhát felcsaptam az internetet és a Honda oldalát a környékbeli szervizek címével. Kiderült hogy mind autókereskedés volt, de az egyik sikeresen elirányított a Rimato céghez: kifejezetten Honda motorokra specializáltak, Spielbergben találhatóak, közel a Red Bull Ringhez.

Oda is sikeresen megérkeztem, roppant professzionális módon és ügyfélbarát kezeléssel az egyik szervizes úr hamar neki is látott: multiméterrel mérte az akksit, az is kiderült hogy a motor rendesen tölti - szóval mindannyian javarészt csak véletlen balszerencsének tulajdonítottuk az ügyet - de ők is mondták amit már hónapokkal korábban sejtettem: az akksi nem megbízható.

Okés, végül abban maradtunk hogy az elkövetkezendő napokban úgyis a környéken fogok motorozni, úgyhogy ha ismét előfordul a sztori akkor éppen van készleten megfelelő akkumulátoruk.

A következő napok
Során semmi nyűg nem jelentkezett az akksival, minden egyes alkalommal tette a dolgát.

A tegnap
A reggel során tervezgettem egy napi randalírozást, de nagyon elvette a kedvemet a nem is időjárás, hanem eső-előrejelzések sora. Meg a hőmérséklet 10 Celsius zuhanása. Végül 11:00 előtt csak elindultam Mariazell felé, onnan pedig Sankt Pöltent célozva. Biztos ami bizonytalan, azért a motoros kabáthoz beraktam a vízzáró réteget; a nadrághoz nem, a csizmához meg kesztyűhöz meg nem hoztam.

Legalább lemostam az előző napok porát és bogarait a motorról
Időközben áthaladtam Au bei Turnau helységen keresztül, és odabólintottam a motorszerviz elé kitett motoroknak. Lazán gurultam tovább körülbelül két percig, ekkor vált a motor a fürdőkád vizén sikló Noé bárkájává. Nettó 1 perc alatt alsógatyáig áztam. Nyilván két falu között, nyilván sehol egy lugas ahol félreállhatnék.

Mely a következő Seewiesenben történhetett meg, s leparkoltam egy kellemes faillatú buszmegállóban.

Ha-ha, nem kellett volna
Mármint felszereltem a vízzáró réteget a kabátba, elégedetten fújtam ki a levegőt, rádugtam az USB-kábelt a mobiltokra, és indulásra készen elfordítottam a kulcsot.

A kijelzők egy pillanatra karácsonyfás kirakót játszottak, a sebesség és fordulatmérő abnormális aszinkron csúcsra járt - és egy hangos puffanás hallatszódott a motor közepéről, az ülés alól. Szuper.

Nagyot koppan.S elhallgat.

Ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva, átnéztem a biztosítékokat: 30A rendben van. 20A rendben van. 4x10A rendben vannak.

Ekkor teljes mértékben biztos voltam hogy ez túlhaladja az aktuális motorszerelői képességeimet és az úti szerszámoskészletet is. Öröm az ürömben - MÁZLI EGY - hogy pont egy említett motorszerviz mellett jöttem el. Viszont az is van vagy 5-6 kilométer, esőben, motoros bakancsban inkább nem akartam sétálni.

Leintésre senki nem állt meg, egy faszállító kamionos még a Nyomás utána bevezető jelenetét is majdnem eljátszotta, végül Seewiesen utolsó épületénél megláttam egy árván parkoló autót; az egyébként zárt ifjúsági szálló előtt. Csöngetés után egy, az emeletről kihajoló hölgynek ecseteltem a problémát: el tudna-e vinni valaki a motoros szervizhez? Ő sajnos nem, de a férje mindjárt hazaér ebédre - és mialatt beszélgettünk egy másik helyi éppen befutott a saját kocsijával, akinek segítségével eljutottam a szervizhez. Hogy az úr és a szerelő mit beszélgettek azt nem értettem teljesen - de azt igen hogy abban sajnos nem tud segíteni hogy a motor-hoz vagy a motor-ért menjünk.

Ekkor kezdett derengeni a MÁZLI KETTŐ: Seewiesen és Au bei Turnau között relatíve lejtős az út. Így megegyeztünk, hogy fél óra alatt befejezi az ebédjét, addigra idehozom a motort. Visszapattantam a segítőkész úr kocsijába, és két perc alatt ismét a buszmegállóban voltam a motornál.

A 6.6 kilométer igazsága
Abból az első 4.9 kilométer alig lankás, inkább csak egyenes vagy épp enyhe emelkedő. Így zuhogó esőben, de legalább vizualizálva a remény látszatát szépen toltam a motort az első 4 kilométeren keresztül - aztán örömmel vettem észre a Grüner See-t melytől kezdve egyetlen nekilendüléssel már Au bei Turnauba gurultam 20 km/h fénysebességgel.

Mivel már lelki szemeim előtt volt a segítség, így a bajszom alatt sem mormoltam megjegyzést a 30+ számú, megállás nélkül elhaladó úrhölgyvezetőre.

Sok osztrák hölgyúrvezető sem képes tartani a saját sávját, és simán félig átlógnak hegymenetben fel is és lefelé is.

Végre a szervizben
Újra megnéztük a biztosítékokat, még mindig okés mindegyik. Az akkumulátor töltőre rakva síri csendet és hullaszagot produkált. Egy másik akksival végül beindítottuk a motort: de annak valami rusnya, köhögős, ugráló bizonytalan hangja volt, a fények és a kijelzők pedig csak villogtak mint az őrült. Így derült ki a turpisság, hogy az a hangos pukkanás a feszültségszabályozó halálát jelentette.

Honnan szerzel feszültségszabályozót péntek délután az Alpokban?
A helyes válasz: sehonnan. Még ha kiváló minőségű tejről vagy sajtról lett volna szó talán, de a technika jelenlegi állása szerint egyik sem alkalmas a feladatra.

Bármennyire is felkészült és segítőkész volt a szervizes, de aligha volt esély hogy neki éppen ehhez a motorhoz lenne tartalék alkatrésze. Vagy a szomszédnak. Vagy a legközelebbi városnak. Vagy a rákövetkező nagyobb városnak. Miután elmeséltem neki a néhány nappal korábbi Rimato találkozást, megegyeztünk hogy ha éppen van valakinek ilyenje, akkor ők lesznek azok, mint Ausztria egyik legnagyobb motoros Honda kereskedése és szervize. Fel is hívtuk őket, utánanéznek. A szervizes szerint majd idehozzák melyben azért kételkedtem, de legalább már lokalizáltuk a probléma alapját.

Addig pont itt van egy étterem, és egy kávéra beülve vártam a Rimato visszahívását. Fél óra elteltével mivel nem voltam biztos hogy jó számot kaptak, felhívtam őket: totális boldogság, VAN ilyen alkatrészük. Üröm az örömben hogy ők érthetően nem tudják idehozni, vagy a motor odavitelében segíteni. Ekkor jött a küldetés, hogy szerezzek egy autó/motormentőt vagy taxit. Ugyanis már csak az volt a kérdés hogy hogyan kerül IDE a fesszabályozó vagy hogyan kerül a 75 kilométerre fekvő Spielbergbe, ODA a motor.

Váratlan segítség
Szintén az étterem törzsvendégei között ült egy ötvenes úr, aki áthallotta az egészet és felcsillant a szeme a Honda Hornet hallatán. Kiderült hogy szintén motoros, szintén Hondás: van egy '98-as és egy '07-es Hornetje. Megbeszéltük a problémát, felhívta a Rimatót, hogy Megyünk az alkatrészért. és egy-egy órányi oda-vissza autózás után Au bei Turnau és Spielberg között elhoztuk az új feszültségszabályozót - illetve a már előretöltött új akkumulátort is.

Az akksi néhány perc alatt lecserélve, a fesszabályozóval voltak gondok, ugyanis pár milliméterrel odébb volt rajta a csavarlyuk mint az eredetin: a szervizben kiszélesítettük a lyukat és az is fixen a helyére került.

Nagy levegővétel, szivató kinyit az azóta lehűlt motoron és violá: kulcs elfordítására felvillantak a fények, a motor pedig második röffenésre indult és tartotta a szokásos alapjáratát.

Visszaültünk az étterembe mert ekkor megint dézsából ömlött az eső, az úr a 2 órányi hirtelen improvizált autózásért és 150 km benzinfogyasztásért cserébe egy kávét fogadott el. A régi akkumulátor leadását is megszervezte, mert megegyeztünk hogy tetszhalott állapota ellenére nem volna túl jó ötlet egy zéró vízhatlan hátizsákban, zuhogó esőben a hátamon cipelni.

Visszafelé
Az eső nem állt el, de 19:00 óra előtt, lassan sötétedik, már nem láttam értelmét tovább várni: a két óra autózás alatti ülés- és fűtésnek köszönhetően relatíve megszáradtam, a kabát és bukósisak addig az étteremben száradt. Úgyhogy ismét összeraktam a ruházatot és felszerelést - a vízzáró réteg meglepődésemre roppant jól működött, és az eső ellenére a felsőtestem szárazon maradt. A mutatóujjra húzható ablak...plexitörlő is remekelt, és a ködös, párafelhőkkel körbevett koraesti alpesi völgyek fölött s között sikeresen visszaúsztam a szállásra.

Tanulságok

Összességében az őrangyalom egy extra porciónyi szerencseitalt dobott le. Kezdve hogy előtte éppen egy motorszerviz mellett haladtam el, hogy vissza tudtam jutni/gurulni odáig, hogy a Rimatónak volt feszültségszabályozója (és akkumulátora), hogy csak egy tenyérnyi méretű alkatrész szállt el, hogy csak napi kiruccanást csináltam - és teljes mértékben hogy ennyire segítőkész emberekkel találkoztam.

Nem hiszem hogy ottragadtam volna, de nélkülük biztos nem úszom meg ennyivel, főleg pénzügyileg és idő és energia szempontjából is több veszett volna el.

A motorozás pedig egy cseppet sem lett problémásabb vagy kevésbé kívánatos.

Ma láblógatós pihenőnap, esetleg sétálós - amit az eső enged.

^ az oldal tetejére
:: létrehozta Ezüstkép miniNapló
Minden jog fenntartva © 2018