A Deutsche Post és a német DHL bűnözőket alkalmaz és támogat. Europe: 2020-09-12 18:00 (UTC)
Permalink

Múlt decemberben egy hivatalos dokumentumot tartalmazó borítékot kaptam Budapestről Nürnbergbe. EMS szolgáltatással, a lehető legmagasabb csomagbiztosítással, csomagkövetéssel és minden kiemelt opcióval.

Ez 8 hónapja volt.
A szállítás meglehetősen gyors volt, a boríték 3 nap alatt megérkezett. Egy szombat reggelen 7:50-kor csöngetett a DHL futárja. Lementem, egy hatalmas vigyorral gyorsan a kezembe tolta az átvétel aláírására szolgáló eszközt, és már el is tűnt. Egyszerű ügynek tűnt, de mialatt felfelé sétáltam a lépcsőn, kiderült hogy a borítékot alul feltépték. A dokumentum - legalább - benne volt. Visszamentem a bejárati ajtóhoz, hogy válaszokat kapjak, de a futár már eltűnt.

Kicsoda, miért és mikor nyitotta ki a borítékot?

  1. valószínűtlen hogy Magyarországról kifelé történt volna, mivel általánosságban véve a vámellenőrzés a bejövő és nem a kimenő tételeket nézi
  2. aligha tűnt hihetőnek, hogy a csomagszállító repülő pilótái menet közben fogdosták volna a borítékot
  3. ezért a borítékot legvalószínűbb hogy Németországba érkezéskor vagy a kiszállítás során bontották fel

Mivel tudomásom van arról, hogy a magyar vámhatóságoknak vannak olyan átvilágító gépeik, melyek a vékonyan csomagolt borítékokat is a felnyitás (főleg feltépés) szükségessége nélkül tudják ellenőrizni - így erős meggyőződéssel feltételezem hogy Németország is megteheti hogy ilyent vásároljon magának és használjon az országba érkező csomagok ellenőrzéséhez.

Ezért egy kommunikációs hármast kezdeményeztem a német DHL, a német EMS és a Deutsche Post felé, hogy megérdeklődjem miért volt nyitva a boríték. Nem volt egyértelmű a hogyan és miként, mert a manapság bevett szokás, hogy a cégek szándékosan elrejtik vagy megnehezítik a kapcsolati oldal elérését ezeknél is létezik, de végső soron megtaláltam a csatornát.

A teljes levelezésben egyetlen választ kaptam, a raunheimi DHL lerakat imbecilis Steffi Eichhornjától: megírta Minden szuper és rendben volt a szállítással.

Megismételtem: nem azt kérdeztem, hogy a szállítás vajon rendben volt-e vagy sem, hanem hogy miért volt nyitva a boríték.

A kérdésre és innentől kezdve semmi választ nem kaptam. Vannak sejtéseim, a legvalószínűbb hogy az angol a 21. században még mindig a Föld egyik legnehezebben elsajátítható nyelve, amely teljesen összezavarja egy átlagos DHL alkalmazott inteligenciáját. Pontosan tudom, hogy néhányuk beszél valamennyi angolt, de félnek használni, mert jogi felelősségük lehet akkor ha rosszul válaszolnak. Így vagy csak előreírt sablonokat írnak a levélbe, vagy némák maradnak annak reményében hogy az ügyfél feladja vagy elfelejti az egészet. Nem érdekel: ha egy vállalat nem tudatosítja magában hogy a 21. században az alkalmazottaknak tudniuk kell külföldi ügyfelekkel beszélni, ha nincsen legalább egy minimálisan iskolázott kibaszott felelősséget vállaló középmenedzser aki felvesz és kezel egy nemzetközi panasztételt, akkor ilyen cégeknek nincsen létjogosultságuk.

Hónapok teltek el, a DP/DHL lezongorázta az ügyet a hátsó poros polcra, annak reményében hogy egy napon egy Borzasztóan sajnáljuk, de teljesen véletlenül erről a szállításról már nincsenek meg az adatok. válasszal széttárják a karukat.

Ezt nem állt szándékomban megvárni, hanem más irányban kezdtem érdeklődni. Először felkerestem a feladó Magyar Postát, emailek ide és oda, nem találtak arra utaló nyomokat hogy a borítékot még Magyarországon bontották volna fel, és összességében a DHL nekik is ugyanazt az üzenetet küldte az ügy kivizsgálási kérelmére: Minden szuper és rendben volt a szállítással.

A csomag.
Egy hivatalos dokumentumot tartalmazott. Noha megvolt a borítékban sértetlenül, van egy ismert bűncselekmény amit személyiséglopásnak hívnak. Úgy tűnik, hogy a DHL erről semmit sem tud, hallott, vagy még kevésbé törődik vele. Ezen a ponton soha sem lehet kideríteni vagy bizonyítani hogy mi történhetett a dokumentummal Budapest és Nürnberg között, mely gyakorlati tény külön teendőket, stresszet, energiát és pénzkiadást okozott nekem.

Miért nem a konzulátuson vagy a nagykövetségen keresztül intézted a szállítást?
Egyrészt mert lehetetlenül sok időbe tellett volna.

Felelevenít egy történetet arról, amikor dolgozni kezdtem Argentínában és relatíve gyorsan szükségem lett volna egy Erkölcsi bizonyítványra a munkaszerződéshez. Elsétáltam a konzulátusra, ahol szó szerint idézve azt a választ kaptam hogy Ha rajtunk keresztül intézné az idejuttatást, akkor az legalább 90 napba fog telni. Jobban teszi ha más megoldásokat keres.

Vicces extraként, amikor egy másik alkalommal és okból a konzullal beszéltem a 2014-es választások idején, akkor a faszit jobban érdekelte, hogy nem-e a választások miatt keresem-e őket épp, és hogy úgy általában így-úgy ám úgy melyik pártra akarnék-e szavazni.
Mi van? Semmi sértés nem volt benne.
Azzá válsz, az vagy ami a környezeted.
Ha általános bevett szokás hogy az emberek faszinak, fickónak neveznek vagy bármilyen más jelzővel vagy főnévvel illetnek, akkor nincs ok a sértődésre.
Másrészt sokkal drágább is lett volna, semmilyen arányban nem biztosítva a szállítást is.

A DHL még mindig leszarja az egészet.
Felvettem a kapcsolatot a Magyar Hírközlési Hatósággal, a Bundesnetzagenturral (az NHH német megfelelője), ahonnan hosszú történet röviden ugyanazt a választ kaptam vissza: a DHL csak újramásolta az egysorost Minden szuper és rendben volt a szállítással.

Ha valaki azon tűnődik, hogy az a fajta személy vagyok-e aki mókából és szórakozásból, csak mert nincsen jobb dolga, minden okot és alapot nélkülöző nemzetközi csetepatét csinál cégekkel és a hatóságokat belevonva - annak eldöntését a valakire bízom.

A legtöbb esetben nincsen túl sok értelme sok igazságot keresni a keresőoldalak nyilvános értékelési rendszereiben - de a DHL és Deutsche Post esetén teljesen igazak. Ezek a cégek minden kétséget kizáróan és visszatérően nem tartoznak Németország legkedveltebb cégei közé.

Tiszta üzenet.
Amennyiben nem fizetsz több ezer eurót ügyvédekre, ha nem töltesz el éveket azzal hogy ki-be sétálj a bíróságok forgóajtóin keresztül, ha nem csinálsz rendőrségi ügyet - akkor az egész a te problémád, semmiféle hitelt érdemlő vizsgálatot nem indítunk és semmiféle felelősséget nem vállalunk még egy ilyen súlyos esettel kapcsolatban sem.

Az összegzés.
Amíg nem kerül bizonyításra, hogy valós okból egy arra feljogosított hivatalos személy tépte fel a borítékot - megmaradok annak tényénél, hogy a DP/DHL alkalmazottak beleértve a futárt nyitották ki a borítékot annak reményében hogy pénzt vagy más értéket lophassanak ki belőle. A futár direkt úgy adta át, hogy a feltépett oldal alul volt, így ne vegyem észre azonnal. És mialatt a boríték annyi mocskos kézen ment keresztül, egyik dobozból került a másikba, megforgatásra került, leolvasták róla a feliratokat - valakinek valahol biztosan fel kellett tűnnie hogy nyitva van. Nyilvánvalóan a futár azzal nem zavartathatta magát hogy ezt megmondja nekem. Ez pedig egyenesen azt jelzi, hogy ha nem is követte el, de hozzájárult a bűncselekményhez.

Abba most bele sem megyek, hogy mennyire gyakran látszódnak a visszapillantó-tükörben túlságosan könnyen felismerhető piros-narancssárga teherautók, amint éppen le akarnak tolni az útról mert sietnek - úgy tűnne hogy ezt csak érzelmileg csatolom ehhez bejegyzéshez.

A jövőben a DHL és a Deutsche Post minden szinten diszkriminálásra fog kerülni. És ha előfordulna az az abszolúte elkerülhetetlen baleset hogy mégis ezekkel a cégekkel kellene kapcsolatba kerülnöm, akkor videófelvételektől kezdve minden lehetséges módszerrel rögzíteni fogom a tetteiket és viselkedésüket.

Markus Reckling, Holger de Fries, Gisela Gebbe, Andreas Hoffmann, Kathrin Lange, Dr. Tobias Wider, Dr. Bernd Zimmermann és Sabine Müller, akkor is szuperek vagytok. Büszkék lehettek magatokra, hogy akárcsak tudatlanul egy ilyen céget vezettek.

^ az oldal tetejére