Visszatérő emlék, amint éppen hosszú vidéki országutakon motorozok kedélyesen, a szemből érkező két nyomtávon haladó gépjárművek gyakorta vadul villogtatják a távolsági fényszórójukat, én nekem.

Ilyenkor a válaszom mindig egy elégedett mosoly a bukósisak alatt: Köszönöm, de nem szükséges. és egy baráti integetéssel üdvözlöm viszont az úrhölgyet vagy a hölgyurat.

Ilyenkor a mérhetetlen büszkeség alázatosságával gurulok tovább, élvezem a napot, a boldogság aranyló pezsgőfürdőjében úszok tova.

De a boldogság, mint minden csak halandó, így amikor néhány kilométerrel később ismét kinyitom a szemeimet — meglátom az út szélén parkoló rendőrautót és a traffipaxot.

A történet tanulsága
Vannak éjszakák, melyeken a telihold ezüstös fénnyel beragyogja a sötét tájat, a farkasok veszett üvöltéssel rohannak át az árnyas erdőkön, a tomboló viharfelhők alatt csak egy apró remegő fénysugár játszik a távoli hegycsúcs tetején, ott lakik az öreg varázsló és régi történeteket mesél a tábortűz mellett arról, hogy vannak olyan különös motorosok akik betartják a sebességhatárokat.