...és akkor, Europe: 2021-02-22 18:00 (UTC)
Permalink

Bár az utóbbi bejegyzések csak ide-oda és rejtjelezve érintették a témát, de a mostani szezontól kezdve — ha valóban eljön — többé nem lesz ilyen és olyan a közlekedési morál bejegyzés. Sem magyarországi vagy nemzetközi viszonylatban, mert alapvetően ugyanaz az átfedés.

Nem gondolom hogy egy, évente 12 000+ km távolságokat utazott túramotoros olyan apró-cseprő dolgokkal súlyosbítsa az internet terabájtjait, mint például az irányjelző tragikomikusan nem létező használata. Persze hogy át tudja fordítani szívszaggatóan lebilincselő szellemességbe, és el is fér, de akkor is, minek?

Tudom-tudom. Senna és Schumacher is alázatosan tőled vett leckéket. Mégis hiányzik az ösztönös mozdulat hogy a kormányfordítással együtt az indexkart is megmozdítsd.

Nem illik, és különösebb értelme sincsen.

Felsorolhatatlan hosszúságú listák.

Amikor felelőtlenül nem a buszsáv közepén, hanem csak a bal szélén állsz meg a pirosnál, lassan becsorog jobbról melléd egy taxis, és a sárga felvillanására izomból robban el a jobb karod mellett. A következő pirosnál a mondatra Egy másodpercet azért várhattál volna. jön a válasz: Elfértem *******, nem?
Ami rövidebb, az rövidebb. Kompenzálni kell.
Első alkalommal, amikor valaha sportmotorra ülsz, gurulsz pár ismerkedő kilométert, az egyik körforgalomban kihajtás után néhány pillanattal később látod hogy a mögötted lévő autó lényegében a hátsó kerekeden van és le akar tolni az útról — utána a 90-es úton 130 körüli sebességgel elvágtat. Követed egy darabig, aztán kiállsz a benzinkútra hogy kifújd a levegőt. A következő körforgalomban visszafordul és begurul melléd a nem túl sikeres kinézetű kombi, a sofőr egy nem túl sikeres kinézetű férfi, mellette egy lehető legkevésbé sikeres kinézetű női utas. Szappanos bölcsességet fröcsög mindkettő, mely hamar csöndbe és napszemüveg-felvételbe fullad amikor észreveszik az éppen rögzítő kamerát a mellkasodon. A nő visszakúszik a sötétbe, hadd folytassa Apa az artikulációt, és ekkor tudod meg, hogy a körforgalomban bevágtál elém te paraszt. A válaszra, hogy nem volt szándékos és a kérdésre hogy Szerinted arányos emiatt valakit veszélyeztetni? Egy autóval? először hatalmas csend, aztán még mindig nyerő szériában érzi magát: Én sokkal jobban tudok nálad motorozni. Ráhagyod és otthagyod. Mindegyik, mindig ezt mondja. Az első helyezettnek járó motorversenyzői serlegeket mindig otthon hagyják. Ezért is ülnek autóban. Főleg húsz éve leharcolt autóban. Valódi motorosok kötelező szokása hogy autóban ülve letolják a többi motorost az útról.
Ami rövidebb, az rövidebb. Kompenzálni kell.
Egy vasúti átjáró másik oldalán a 12+ tonnás újépítőipari kamionsofőr döntött: ő nem vár, ő siet, ő ráfordul az útra — így kényszeríti megállásra az áthaladó forgalmat a vasúti átjáróban. Utána a szűk kertvárosi utcákon csatangol, hiszen már csak néhányan emlékeznek az eltűnt, néhai 12 tonna fölött behajtani tilos táblákra.

Hogyan kaphatnak pozitív műszaki vizsgát olyan roppant gyakran feltűnő őskori kisbuszok, melyek csikorognak és már attól szétesnek ha csak rájuk nézel, de legalább olyan füstöket eregetnek hogy a közelben mindenki azonnal tüdőrákot kap. Aztán a drága lelkem negyed bit nem érti és nem érti, elégedetlenkedik, hogy a bunkó motorosok felüvöltetik a motort, kivágnak és előznek.

Én a belső sávban azt csinálok amit akarok — nekem jogaim vannak.

Én már évtizedek óta itt lakom — nekem elég csak az egyik, félig nyitott szemmel nézni a forgalmat.

Én egy roppant fontos ember vagyok — nekem muszáj állandóan telefonálnom. Nekem elveim vannak, nem veszek kihangosítót.

És a többi.

Ha kiemelt fontosságú esetek megkövetelik, akkor ismét szóba kerülhet, de egyébként a közlekedési morál, mindenki pontosan tudja, látja, hallgatja, szagolja, olyan, milyen és amilyen.

- Ó, hát én azt hittem, hogy csak megcsillant valamin a napfény?!
- Pontosan. A kerekesszékem fémvázán, miután amputálták a lábaimat. Csak vicceltem. Valójában a koporsóm lakkozása volt, vagy a pislákoló gyertyaláng az urnám mellett.

A saját leckéimet megtanultam: például bármennyire is őszintén jó érzés, élvezetes motorozás az eső ellenére is, lenyűgöző látni a magasztos szürke hegyeket a hófödte csúcsokkal — de alpesi szerpentinen lefelé akkor sem húzzuk ki a motort 70-ig a hajtűkanyar előtt.

Esetleg, talán, ha, mégis…akkor az érkezési visszaváltás inkább egyesbe történjen.

Racionálisan úgy számolom, hogy ha két hónapig nem érkezik új bejegyzés, akkor feltűnt a láthatáron egy kontrasztos sötét autó.

Témaváltás következik.

^ az oldal tetejére