Hogyan nézesd magad hülyének Erdélyben (két gyors lépésben) România: 2021-08-02 20:00
Permalink

Szokások vs. valóság.

Egy — volt az talán kettő is — hete az Erdélyi-középhegységben töltöttem a napokat. Csodálatos tájképek, a gyakori eső ellenére.

Amennyiben a legerősebb viharokat és villámlásokat keresed, akkor javasolt a régió. Ahogy a mondás tartja, errefelé az égszakadás és mennydörgés eljövetele nem ha, hanem mikor.

Mint általában, az érkezés után most is a helyi kisboltba indultam, hogy bevásároljak néhány palacknyi buborékos ásványvizet.

A világ több nyelvén folyékonyan tudom mondani az alábbiakat, románul egyelőre még gyakorolnom kell:
Igen. Tudom. Iható a csapvíz. Csak azért iszok szénsavas ásványvizet, mert a buborékos frissítőbb a számomra. Egyébként a hűs csapvíz is tökéletesen megfelel.

Legnagyobb döbbenetemre, egyetlen palackot sem találtam. Voltak különböző üdítő- és egyéb italok, de semmilyen szénsavas vagy átlagos ásványvíz.

Később a szálláson megtudtam az okokat: amikor kristálytiszta, friss hegyivíz érkezik közvetlenül a gyárból — akkor miért akarna bárki is felmárkázott palackozott vizet?

A másodikra áttérve, ha másképpen nem hozza az útvonal, akkor a vacsorám általában fél liter tej, tejsavós proteinnel: a legjobb egy könnyű de tartalmas vacsorának.

Az a két kiló extra súly bőven megéri a csomagtartóban, elég körülbelül egy hónapig.
Tehát, elsétáltam egy másik helyi boltba, és ismét tudomásomra jutott, hogy semmiféle szokványos palackozott tejük sincsen.

Mely ismételten teljesen érthető volt: miért akarnál bármilyen másféle tejet, amikor a gyár alkalmazottait ott látod az út mellett dolgozni és legelni?

Konklúzió: sose kérj palackozott ásványvizet vagy feldolgozott tejet Erdély hegyvidékein.

^ az oldal tetejére