Több mint egy hónappal később. România: 2021-08-17 16:30
Permalink

Még mindig nincsenek válaszaim. Még mindig nem tudom, hogy miért történt a baleset.

Általában ezek azok a helyzetek, amikor nem érdemes — kellene — sokat rágódni rajta. A repedt és törött csontok összeforrnak, a közepes vérzések is elapadnak (nem az orrból, fülekből, szájból vagy a szemekből folytak) és idővel meggyógyulsz.

A motorkerékpár már sohasem lesz olyan mint azelőtt, de a repedt és törött alkatrészek pénzügyi lehetőségek szerint kicserélhetőek. A motor a baleset után is útra képes volt (az egyik oldal visszapillantó-tükörjének kivételével), így nem történt semmi megnyomorító vagy végzetes.

Azt hiszem, hogy ez azóta nyilvánvaló.

A fő felelős egy lassítóbucka lehet. Nem mindig, de általában igyekszem kikerülni ezeket: vagy oldalról, vagy ha több darabból áll akkor közöttük. Nem minden áron, és nem is azért mert nem vagyok hajlandó lassítani, hanem azért, mert gyakorlati, közvetlen okaim vannak.

Az utolsó 1-2 másodperc még mindig a szemeim előtt van: dugók, sűrű és tolakodó forgalom, 30 fok fölötti hőmérséklet, a GPS rossz útra vitt — a következő amire emlékszem, hogy egy sarokkal a célpontomtól valami izomból a betonba tapos. Nem csak kényelmes eldőlés.

Valamivel később két segítőkész idegen segítségével felállítottuk a motort, az egyik felkiáltott: Te vérzel! Úgy is tettem, kövér vércseppek jelentek meg a kesztyűn, a nadrágon, a csizmán és a hátsó ülésen. Miután levettem a sisakot kiderült a turpisság: a sisak microlock rendszerének valamelyik éles vagy hegyes fém/műanyag része felszakította az államat. Pár centivel lejjebb, és torkomba vágott volna.

Életem első felhajtható bukósisakja
Valahol, évezredekkel korábban megemlítettem hogy flip-up sisak lesz a következő. A logika így szólt: kevésbé biztonságos, de a) könnyebb vízfogyasztás b) könnyebb beszélgetés c) szellősebb. A kapcsolatunk már az első perctől kezdve mérgezett volt. Múlt tavasszal vettem meg a sisakot még Nürnbergben, de pontosan akkor ütött be a karantén és hogy csak az internetről lehet vásárolni. Mely kifejezetten elátkozott bukósisakokat tekintve, a személyes próba lehetősége nélkül, hogy pontosan illik-e — mégis megrendeltem.

A megérkezett L-méret kényelmetlenül szűk volt. Heteket vártam, ahogy emlékszem idővel legalább személyesen elsétálhattam a boltba: ott pedig kicseréltük egy XL-re ami már jobban passzolt. Mielőtt elkezdhettem volna élvezni a felhajtható bukósisakok világát, a fémkábeles napellenző-rendszer megadta magát: egyszer húztad hátra a kar mozgatásával, és soha többet nem tudtad leengedni.

Vissza a boltba, egy teljesen új, dobozból kivett sisak ugyanezt a szimptómát produkálta. Az én bukósisakom a regionális központba került: emlékeim szerint csak kicserélték egy másikra. Nem fogod kitalálni: a harmadik sisak, ugyanaz a hiba. Munkára fogtam a csavarhúzókat és kiderítettem a tényeket: a félkemény fémkábel egy ívbe törik amint felhúzod a napellenzőt a mozgatókar hátrahúzásával. Ha pedig előretolnád a kart hogy leengedd a napellenzőt, semmi sem történik, mert az többé nem tudja kiegyenesíteni a kábelt. 100%-ban rossz design.

Ide-oda levelezés a gyártóval, és bár segítőkészek voltak, de akkor már elhagytam Nürnberget, így nem küldhettem el nekik a sisakot garanciális javításra — megtanultam együtt élni a napellenző hiányával.

Kilenc órával később és dehidratáltan, könnyen elfelejti az ember a flip-up sisakok súly-egyensúly arányait: egy lépés a benzinkút boltja felé, és a következő amit hallottam egy hatalmas csattanás. A sisak legurult a csomag tetejéről, plexi megkarcolódott, festés több helyen lekopott, és a teljesen új Sena EVO 20S is kapott több helyen. Szerencsére teljesen működőképes maradt. Arról sem beszélve, hogy 1.9 méteren hajlamos lehetsz rosszul felmérni a belmagasságokat: legalább három alkalommal derült ki hangos csattanással, hogy a felhajtott flip-up bőven elér egy-egy plafont, mennyezeti csövet vagy ajtófélfát. Ezek sem segítettek közelebb kerülni a bukósisakhoz.

Az említett sisak egy HJC i90 (volt). A kábeles napellenzőknek gyakran van ez a hibájuk — de megemlítem őket név szerint, mert a weboldaluk még mindig olyanokat állít hogy ez milyen szuper és jól működő rendszer. Amíg meg nem jelenik egy i90 v2 vagy i100, addig nem hiszem el, hogy megoldották a problémát.

Arra jöttem rá, hogy
Nem kell nekem semmiféle nyavalyás felhajtható bukósisak. Visszaszámoltam azon alkalmakat, amikor felhajtva használtam a sisakot — és arra az eredményre jutnék, hogy 90%-ban mindig is egyébként zárva tartottam. Továbbá megtanultam hogyan vezessem be a hidratációs hátizsák csutorát az állrész alatt, továbbá megengedem magamnak levenni a bukót arra a néhány percre, amíg megállok tankolni a benzinkutaknál.

Hozzávetőlegesen sejthető a becsapódás ereje, ha azt mondom, hogy széttört a flip-up rendszer; az állrész egyik oldala csak fityeg a levegőben. Noha értékelem, hogy mindazonáltal és minden esetre a bukósisak megvédett valami visszafordíthatatlantól, de akkor is maradok a zárt, egybefüggő héjból álló bukósisakoknál.

Nyamvadt jet vagy félig nyitott sisakok meg szóba se jöhetnek. Ha akár zárt bukósisakban csúsztál már valaha is arccal előre — akkor egy életre biztos leszel abban, hogy ilyesmit nem akarsz bármi kevésbé védőben átélni.

Természetesen van a motorosoknak egy harmadik típusa is: aki azt állítja, hogy sohasem esett, és magabiztos abban hogy soha nem is fog.

Másodlagosan, el fogom kerülni a microlock/mikrometrikus csatrendszereket. Ezek csak gyorséttermi élményeket adnak. Ezek csak automata váltós élményeket adnak. Az én, őszintén élvezett motorkerékpáros szeánszaim egyike az az 5-7 másodperc, mialatt bekötöm a D-gyűrűs szíjat. Azokban a pillanatokban szellemileg is felkészülök a motorozásra, és tudom: most jön a móka.

Továbbá a microlock/mikrometrikus sokkal alávalóbb. Az a merev műanyag sohasem fog annyira pontosan illeni az állra, mint a D-gyűrű flexibilis szíja; továbbá esélyes hogy még az ádámcsutkádat is nyomni fogja az a műanyagdarab. Persze, ott van az a szövetréteg a műanyag fölött, de nem kell túramotoros tapasztalattal rendelkezni ahhoz hogy kitalálja az ember: mennyire marad a helyén a huszadik perc után, a tűző napon, mozogva és izzadva. Igen, igazad van: semennyire.

Nem fogok képes bemutatókba és feltételezésekbe menni, hogy a sisak microlock rendszerének melyik része szakította fel az államat. De ismervén az esés irányát és formáját, semmi más alkatrészre vagy bármi másra nem tudok gondolni, hogy mi okozhatta. Mindezek mellett egyelőre aligha tudom elképzelni hogy egy D-gyűrűs rendszer hasonló sérülést tudna okozni. Természetesen a balesetek, a sérülések mindenféle stílusban és méretben érkezhetnek; lehetetlenség mindre előre felkészülni. Mégis, nekem a microlock rendszer túlzóan túlkomplikált, és rosszabb.

Miért nem rossz ötlet a tartalék bukósisak?
Túlzónak tűnhet, de talán nem az. Két lehetőségem volt:

A második opciót választottam és a HJC-t: bár ez is microlock, de csak kisebb napi kiruccanásokra volt használva. A Marushinban 3+1 évnyi minden van, így őszinte kételyeim vannak a jelenlegi integritásáról és védelmi képességeiről.

Nem beszélve arról, hogy a plexicsere rendszerét azóta is kereken utálom.

A következő túrasisak?
Biztosan zárt, biztosan D-gyűrűs, és ha lehet enduro-túra stílusban. Felpróbáltam néhányat, de úgy tűnik hogy a fejformám nem illik azonnal ilyenbe. Találtam egy kivételt, és bár még pontosítani kell a méretet, illetve azért sem választom majd valószínűleg őket, mert megnyertem a lottóötöst (ahhoz legalább egy szelvényt vásárolnom kellene…), hanem a felhasználói kézikönyvük miatt.

Talán te is hajlamos vagy De miééért? De miééért? kérdéseket feltenni. Büszke statisztikáim vannak arról hogy lényegében minden lehetséges bukósisak-kézikönyvet átolvastam, de egyelőre, egyedül csak a Shoei leírásában találtam meg a magyarázatot, hogy miért kell kidobni egy bukósisakot akár csak egyetlen behatás után. Természetesen más gyártóknak is hiszek, mert logikusnak hangzik az 1 behatás === a bukósisak vége szabály, de különösebb magyarázat nélkül talán nem annyira lehetetlen ezt inkább egy üzleti-marketing fogásnak venni, mint valóságnak. A Shoei érthetően elmagyarázza:

Egy ütés során a rugalmas külső héj elvezeti a behatás erejét, továbbá az alatta lévő EPS (polisztirol, magyarul hungarocell) betét összenyomódik. Ez azt jelenti, hogy ezután már nem fog a belső betét szorosan a héjhoz simulni, nem lesz meg a vastagsága, hanem csak üres levegő lesz a két réteg között. Azt pedig mindenki tudja az általános iskolai fizikaórákról, hogy a levegő végtelenül összenyomható. Ez azt jelenti, hogy egy következő ütés során semmi nem fogja elnyelni vagy lassítani a fizikát és a becsapódás erejét, hanem az közvetlenül fog a fejedre hatni.

Összességében
Még mindig nem tudom, hogyan kerülhettem volna el a balesetet. Vannak jó feltételezéseim (az első kerék mindig veszít) de nincsenek bizonyítékok. A sportkamera a bukósisakra volt rögzítve, de a becsapódás során a memóriakártya kirepült a rekeszből: az egész videó olvashatatlan pixelháborúvá vált.

Megmaradok a balszerencse konklúziójánál, azok az ementáli sajtok úgy forogtak és mozogtak, hogy át lehetett látni a lyukak között.

Meglehetősen idegesítő. Vannak eleddig még feldolgozatlan, a képességeimhez képest nagyszerű véghezvitt dolgok, és egy lassítóbucka okozza végzetem. Átgurultam, átcsúsztam, áthaladtam ezer és billió fölött, mind dráma nélkül. Irritáló.

A hozzáállásom a motorozáshoz egy cseppet sem változott. Már aznap is a motor ellenőrzésével töltöttem az estét és a rákövetkező napokat. Elkerülhetetlen okok miatt még motoroztam is 100 kilométert kanyargós és fel-s-le hegyi utakon Kolozsvárra és vissza a szállásra; repedt és törött csonttal, törött bukósisakban. Akkor sem féltem a motorozástól. Természetesen nagyon óvatos voltam.

Az élet halad tovább. A motorozás pedig semmivel nem lett veszélyesebb.

^ az oldal tetejére