A romániai utak Magyarország: 2021-09-13 20:00
Permalink

Mindenkinek megvannak a saját utazási szokásai, a tervezéstől a kivitelezésig.

Számomra a célpont elérése legalább annyira fontos, mint a megérkezés. Ez az utazás igazi értelme. Mint azt egy utazónapló elmagyarázta, az A-ból B pontba jutás nem az, annak csak annyi értelme van, mint elolvasni egy könyv fedlapját és az utolsó oldalát.

Amikor utazok, szeretem látni és megismerni a köztes régiókat, és a végső célom sohasem csak a napi szálláshely. Szeretek átutazni a városokon és falvakon keresztül, megnézni a környezetet, a házakat, bólintani és visszaintegetni a helyieknek, megállni egy kávéra. Kinézni a repülőből, vonatból, buszból, autóból. Minden érzékem felvételi módban dolgozik és feldolgoz, megismer és elmerül. A tűző napsütés teljesen más a hegycsúcsokon állva. Szeretem nézni a mezőket, a láthatárt, a reggeli napkeltét, erdőket az eső után vagy a reggeli ködben — mindezek építik a tapasztalatot, örömet és emlékeket.

Ez a hozzáállás kifejezetten igaz a napi túrákra, amikor csak egy nagyon könnyű és minimális csomag van a motorra kötve, együtt a szabadsággal. A motoros szokásaim beleértik a sebességhatárokat is, nem csak azért mert csak azért, hanem bármi gyorsabb egyszerűen megöli a fenti élményeket.

Romániában magad írod a közlekedési szabályokat
Nem telt hónapokba, valami egészen más sokkal hamarabb ébredt fel a tudatomban, már akkor amint Aradtól Déva felé tartottam: amikor naivan 55 km/h sebességgel gurulsz át a kisebb városokon, de a kamionok közel mögötted, bőven a komfortzónán túl üldöznek — az gyorsan megtanít arra hogyan ússz cápákkal teli mélyvízben.

Ez a túlélésről szól. Eldöntheted magadnak, hagyod-e méretes fémkasztniknak a követési távolságot minimálisan sem betartani — vagy lakott területeken is megnyitod a gázkart publikusan nem bevallott sebességekig, amíg biztonságosan leparkolsz és elengeded a közveszélyes sofőröket. Nem egyet. Nem kettőt. Egyiket a másik után, újra és újra és újra.

De ez sohasem jó érzés. Nem csak az esetleges traffipax vagy rendőrautó miatt. Nem azért, mert ilyen halmozottan súlyos felelőtlenség más országokban azonnal börtönbe juttatna. Sokkal inkább azért, mert ilyen veszélyes. És a legeslegfontosabb harmadik, ilyen hozzáállás teljesen megöli és kibelezi az utazás élvezetét. Így változtatsz a stratégián: megbizonyosodsz arról hogy a másik ön- és mindenki számára is biztonságosan előzhet, bekapcsolod a jobb indexlámpát, lassítasz és integetsz a másik sofőrnek: Lassítok, előzz meg, és tűnj a fenébe a közelemből.

Nem a motorozás veszélyes.
Nem egyszer. Nem kétszer. Egyiket a másik után, újra és újra és újra. A sebességhatárok vicc tárgyát, kihívást jelentenek és megdöntésre születtek: 100+ km/h lakott területen belül tökéletesen elfogadható. A dupla sávválasztók csak kidobott közpénz és festék. Tovább is van.

A kanyarok és ívek a második helyezettek. Több órányi videót tudnék összevágni azokról a helyzetekről, amikor a szembejövő gépjárműnek 70%-a átlógott az én sávomba. Nem egyszer. Nem kétszer. Egyik a másik után, újra és újra és újra. Elég nagy területet bejárva, más motorosoktól is ugyanezeket a tapasztalatokat hallottam.

Az előzések a harmadik, a krém. Az előzés azt jelenti, hogy a szembejövő forgalmat lassításra vagy félrehúzódásra kényszerítjük: sohasem jut odáig a gondolat, hogy megszakítsuk az előzést és visszatérjünk a saját sávunkba. Úgy gondolnád, hogy bizonyos mennyiségű intelligencia…megélt évek fölött nyilvánvaló hogy a közút nem versenypálya, hogy nem éri meg egy veszélyes manőverbe kezdeni, EGYETLEN másik gépjármű megelőzésébe, hogy a hosszú sorban csak ugyanannyira lassan döcögjön előre. De legalább az egó boldogabb, hurrá-hurrá.

Amikor a figyelmed javarészét az útra koncentrálod, hogy elkerüld a baleseteket, és nem az utazásra — az nem lesz egy örömteli utazás.

Bár több szinten is élveztem a túrát, de a helyi közlekedés konklúziója: Romániában nem utazol.

Odamész, a lehető leggyorsabban eljutsz A-ból B pontba, megnézed a látnivalókat, távozol, a szükségesnél tovább nem maradva.

^ az oldal tetejére