Attól még nem kellene, II. Magyarország: 2021-10-04 20:00
Permalink

A kolozsvári baleset után még néhány napot a városban kellett töltenem, így találtam meg a Residence Il Lago hirdetését a Booking.com oldalán. A leírás szerint rendelkeztek mélygarázzsal, így elsődlegesen ennek alapján és a továbbutazás lehetetlensége miatt végül is őket választottam, a magasabb per éjszaka árai ellenére.

A szállás elhelyezkedése ránézésre kiváló volt, központilag egy bevásárlóközpont mellett, így a napi fél liter tejet könnyen megszerezhettem a reggeli kávéval együtt. Mégis, ahogy legurultam a mélygarázs felé, nem töltött el túlságos bizalommal rögtön a bejárat végén egy fémoszlophoz láncolt bicikli látványa: legalábbis ami maradt belőle, az árva első kerék.

Utólag belegondolva, és a térképet jobban megnézve az is feltűnhetett volna, hogy pontosan egyvonalban van a repülőtér kifutópályájával — de a repülőgépek még mindig érdekelnek, így számomra nem okoz problémát a turbinák visítása, amint a pilóták felváltanak kettesbe és csutkára nyitják a gázkart a felszálláshoz.

Mialatt elmerengtem a fentieken, felsétáltam a recepcióra, ahol egy roppant könnyen beazonosítható nő volt éppen szolgálatban: hosszú fekete haj, sötét szemek, és valamelyik karján, vagy a csuklóján tetoválással. Beszélt angolul, a bejelentkezés haladt előre, ezzel együtt megtudtam hogy át kell adnom az azonosító okmányomat is. Így is tettem, naivan. Ekkor a magyar VIZA rendszert csak hallomásból ismertem még, hogy van-e román változata, azt nem tudtam. Meg is jegyeztem, Eddig csak bemutatni volt szükséges az okmányokat. Válasz nem érkezett, csak a multifunkciós szkenner bizzegése hallatszott, rajta a nő körmeinek ritmikus kopogásával, és fölötte a villámokat szóró, méregető szemeivel.

A bizzegés körülbelül 45 másodperc múlva halt el, így összegeztem magamban, hogy egészen biztosan legalább 67 000 DPI-s beállítással szkennelte be az útlevelem adatlapját. A szkenner, a számítógép, a hálózat higiénia szintje ismeretlen.

Azzal tisztában voltam, hogy az okmányok bemutatása hotelekben eddig is szokványos volt — apartmanok esetében addig nem tapasztaltam ilyesmit. Még ha így is van, elgondolkoztam azon hogy a recepciós attitűdje egy roppant egyszerű Jogszabály kötelez minket erre, jogunk van hozzá. választ is adhatott volna. Mely az addigi ismeretek alapján körülbelül hihető válasz lett volna, lezárva a témát.

Ő nem ezt az utat választotta. Még rádobott pár lapáttal, mint miután kiderült hogy nincsen melegvíz a fürdőszobában, akkor a csípőből lőtt, felemelt hangú még mindig duzzogó válasza úgy szólt: Eddig semmi baja nem volt. Végül abban maradtunk hogy majd valaki felmegy és megnézi. Nem meglepő módon a szobához tartozó fürdővel semmi baj nem volt, központi volt a probléma.

Konklúzió: ez a személy semmilyen szinten nem mutatta annak bizonyítékát, hogy alkalmas volna bármiféle ügyfélszolgálati munkakörre — mások személyes adatainak megismerésére pedig kifejezetten alkalmatlan. A törvényhozás mégis felruházza ilyen hivatalos hatalommal.

^ az oldal tetejére