Attól még nem kellene, III. Magyarország: 2021-10-11 20:00
Permalink

A Residence Il Lago után pedig a Máramaros-régió felé indultam. Nem voltak különösebb elvárásaim, vagy egy különösebben megtervezett útvonalam. Ma már nem tudom megmondani, hogy a baleset miatt-e, de akkor úgy döntöttem hogy két hónapnyi tapasztalattal a romániai utakon meghúzom a túra végét, és igazi turistaként fogok viselkedni: A-ból B pontba sietek, és elhagyom az országot.

Még mindig Erdélyben akartam maradni, a Kárpátok belső oldalán, így a máramarosi régió felé vettem az irányt, észak-dél irányban végigmenni a hegyvonulat keleti határán.

A napi szálláshely Bârsana, és a Pensiunea Malinul volt. A történet eleve komplikáltan indult, mert a Booking leírásukhoz képest gyakorlatilag 3.5 kilométerrel odébb, egy kis mellékúton találhatóak. A főúton számos tábla ugyanúgy feléjük vezet, de azokon teljesen más a szállás neve — így végül több körbe és körbegurulás után derül ki az igazság. Nem fogom megmutatni a pontos helyüket, mivel nem gondolom, hogy bárki is tényleg ott akarna megszállni.

Mindenestre begurultam a parkolóba, egy sóhajt eleresztve a forró Nap alatt, egy fürdőszobát vizionálva — és az eljövendő mosnivalót. Ez megint az a pillanat volt. A háziasszony nem beszélt semmiféle angolt (a szállás leírása ellenére alapvetően senki sem), és bár voltak ott további vendégek, de azok sem jutottak messzebb mint egy-egy Jeesh vagy Naouh.

Mégis, valahogy sikerült bejutni az épületbe, és a háziasszony egy rendezetlen szobát tárt elém: nem csak hogy még az előző vendég nyomait viselte — de nem fogod elhinni: teljesen más volt mint amit foglaltam és kifizettem.

Hosszú történet röviden:

Mivel nem voltam olyan hangulatban hogy másik szállást keressek, így egy, de nem az eredeti három éjszakás tartózkodás mellett döntöttem. Végül a háziasszony megértette hogy mégsem fogok továbbmenni, és három éjszakát a markukban hagyni, így végre előkészítette a szobát. Továbbá meggyőzött hogy a közös fürdőszoba a közös folyosón csakis énáltalam lesz használva.

Az elmúlt év során és a kitörés óta, meglehetősen széles, nemzetközi és gyakorlati tapasztalatokra tettem szert a koronavírus-helyzettel kapcsolatban, mindhárom riasztási szintet megtapasztaltam:
  • Németország: vörös riadó. Nem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor egy nemzetközi autóbérlő cég küszöbjére léptem hogy megszervezzem az elutazást, benézzek, szabad-e az iroda. A délutáni nap visszatükröződött az ablakokról, így kívülről semmi sem látszott. Abban a pillanatban az egyik női alkalmazott egy Raus! kiáltással üdvözölt, mely német kiejtéssel és a személyes mérgével annyit jelentett, hogy húzz innen azonnal kifelé.
  • Ausztria/Szlovákia/Magyarország: sárga riadó. Hasonló Németországhoz, de mégis, kevésbé érezhető paranoiával. Egyértelműen van valami, oda kell figyelni és realitással kezelni. Mindemellett, józan ésszel.
  • Románia: zöld riadó. A sor elejére véve, és tisztelettel kiemelve a létező kivételeket, egyértelmű jeleit láttam hogy az emberek még a legkisebb megelőző lépések szükségét sem regisztrálják. Voltam olyan szállásokon, ahol a maszk csak addig volt fenn, míg meg nem bizonyosodott hogy csak egy turista vagyok és nem az egészségügyi hatóság egy civilruhás ellenőre. A boltokban a hátadon tömörülnek az emberek, és még a távoli szemeikben sem látod, hogy értik-e a problémádat.
Így ilyen átlagos higiéniai szintekkel egészen bizonyosan privát fürdőszobákat fogsz megcélozni; és nem leszel boldog ha mást kapsz.

A fürdőszobáról beszélve, elmondták hogy vacsorát is kaphatok 35 lejért, és reggelit szintén 35 lejért. A vacsora egy csorba leves volt körülbelül tegnapról, a mikróban felmelegítve, vele együtt szintén tegnapi kenyérrel.

Nem ez volt az első alkalom hogy élelmiszer-szolgáltató helyen fogyasztottam — így azonnal nyilvánvaló volt a tény, hogy ha egy étel a brutálisnál is sistergősebb hőfokú de nyomott ízű, akkor a konyha rejtegetni próbál valamit, minimum hogy nem friss az étel.
Az általános hangulat akkor fagyott meg, amikor tudattam velük, hogy bejelentem őket a Bookingnak, visszamondom a két éjszakát és visszaigénylem azok összegét.

A következő napon
A reggeli hasonló volt a vacsorához, túlsütött rántotta, rothadt paradicsomkörettel. A szórakoztatás viszont tízcsillagos volt, az örök dilemma: ha valaki nem beszéli tökéletesen a helyi nyelvet, akkor egészen biztos hogy abszolúte semmit nem ért az egészből. Szóval igen, értettem a másik asztalnál szálló vicceket, és ismét lehűtöttem a légkört egy Bună poftă jókívánsággal.

Később az egész csapat zörgetett az ajtó környékén, jelezve hogy odakinn tágasabb. Így is tettem, tíz óra előtt indulásra készen elhagytam a szobát, és mosolyogva vettem észre, hogy a háziasszony ellenőrizte, hogy biztosan nem loptam el két párnát. Megértettem az aggodalmát, minden útközben felszedett ágynemű alapvető rész a centire és dekára kiszámolt motoros poggyászokban.

Úgy tűnt hogy az átverés családi hagyomány, így amikor készpénzben fizettem az étkezéseket egy százassal, a lány 20 lejt adott vissza. Elmagyaráztam a problémát a háziasszony fiának (35 + 35 = 70), melyre csak hablatyolni kezdett arról, hogy mind a vacsora és a reggeli is 40-40 lej.

Ha azt mondta volna Odamentél a kávéautomatához, megnyomtad a gombot, volt merszed egy második presszót is inni!, akkor felhúztam volna a szemöldökömet, mert az a presszó bőven nem ért meg 10 lejt, mégis elfogadtam volna a válaszát. Semmi ilyen nem történt, egyedül némaság és földre szegezett tekintet volt a válasz. A távozás során a família lendületes integetéssel és mosollyal búcsúztatott mialatt a kapu felé gurultam, bíztak abban hogy jól éreztem magam a szállásukon és hogy népszerűsíteni fogom az üzletüket.

Kedves Booking.com
Értékelem a segítséget, hogy a szállásnak válaszolnia kellett egy-két kérdésre, így végsősoron a két éjszaka törlésre és visszafizetésre került. De még is úgy gondolom, hogy ha a személyes ellenőrzésekre limitált lehetőségeitek is vannak, attól még legalább az értékeléseket közelebbről figyelhetnétek: egyhuzamban én voltam a hetedik (akkor), aki belefutott a Pensiunea Malinul kis hazugságaiba.

Az csak extra móka, hogy sértegetik a vendégeket, ha azok szóvá teszik az átverést.

Nincsen közöm hozzá hogy mi alapján és hogyan értékelitek a szállásokat — de hét panaszkodó vendég, egy talán nem túl frekventált helyen már nem lehet véletlen. Egy szigorúbb belső értékelési rendszerrel sok időt megspórolhatnátok a vendégeknek, és végsősoron magatoknak is. Arról nem is beszélve, hogy kevesebb pénzvisszafizetéssel kell majd foglalkoznotok.

A banki tranzakciós pingpong és a devizaátváltási költségeket — mind a vendég fogja megfizetni.
Arról nem is beszélve, hogy akartok-e olyanokkal üzletelni, akik egyenesen titeket tesznek felelőssé a saját viselkedésük után.

Konklúzió
Visszakereshetően bizonyított tény, hogy a Pensiunea Malinul egy csaló, többszörös átveréssel operáló szálláshely-szolgáltató. A törvényhozás mégis külön hatalommal ruházza fel.

^ az oldal tetejére