Lehet üres nulláról kezdeni?

Nulláról újraindulni?

Mi az otthon definíciója?

Az úton élni
Olvastam róluk és gyakorlatilag is találkoztam olyan emberekkel az utazásaim során, akik már több éve voltak úton — néhányuk több mint 10 éve.

Jómagam már sokfelé utazott, látott és elmerült a világban. Ezek mikor és hogyan tételei könnyen lekövethetőek, körülbelül az elmúlt 14 évben. Sohasem fogom állítani, hogy motorkerékpárral születtem, és hasonlítgatásokba sem fogok menni, de azt a tényt sem fogom lesöpörni az asztalról, hogy ezekben az utóbbi években valóban az utakon éltem és megtanultam a hosszútávú motoros túrázás esszenciáját.

Ahogy ismét ezekre az emberekre gondolok, mindenféle kemény kritika nélkül hiszen nem ismertem meg őket jobban mint egy beszélgetés — inkább szomorúnak találom ha valaki önmagában utazik évtizedekig. Én ezt nem tartanám élvezetesnek. Valahol kellene hogy legyen egy STOP tábla. Talán inkább pszichológiai jellegű a történet, nem hiszem hogy én ilyet élveznék. Egyáltalán vagy boldogan.

A világ nem annyira nagy, sem annyira érdekes.

Többféle különbség van a lekapcsolódott emberi állapotok között. Valaki magánynak hívja, mások egyedüllétnek, melyet személy szerint pontosabbnak tartok. Az én kéziszótáramban a magány azt jelenti, hogy az illető születési pozícióban egy sötét szoba sarkába kuporodik, miközben sírdogál a világ nehézségein. Ez egy valódi probléma. Másrészről az egyedüllét bármennyire is elszigetelődés, akkor is egy rendkívül erőteljes szövetséges. Az egyedül élő emberek legalább ugyanannyira kedvelik a világot mint mások, ugyanúgy keresik és élvezik az emberi interakciókat. Nyilván, vannak hátrányok is — mint mindennek az egész Univerzumban — de az előnyök listája is egészen hosszú.

Mégis, visszatérve a kezdésre: mi az otthon definíciója?