A tizenkettedik nap Magyarország: 2022-03-07 20:00
Permalink

Nem tudom te hogy vagy vele, de körülbelül egy hete még száz gondolatból sem irányult egyetlen sem háborúra a szomszédban. Tényleg megtörténik?

A többoldalú logika ösvényein még akár összeesküvés-elméletekre is juthatsz, minden irányt figyelembevéve. A NATO, Egyesült Nemzetek, EU, Észak-Amerika megszerezte Klaatu baráti űrszövetségét, és most hirtelen el akar szakadni Oroszországtól? Aligha. Minden előre haladt a közös úton, évtizedek diplomáciai munkái, aláírt szerződések, rögös de járható utat fektettek le.

Egyszerű feladat volt, legalábbis annak tűnt. Behatolás, megdöntés, posztumusz kitüntetések átadása A Lehető Legjobb Dedikáció Mindene — aztán tapsolunk egyet, irány élvezni a szerelmet az eljövendő futball-világbajnokságot, alázatosan fogadni az álló ovációt a tribünön és hátradőlni a széken.

Nem így történt.

Különböző véleményeket és elvárásokat lehet megfogalmazni az átlagember átlagos intelligenciájával és koncentrációs képességeivel kapcsolatban. Mi az a pont, amikor elfordul és visszatér a mindennapi teendőihez. Billeg a mérleg, kezdve a Minden bevételemet megtalálhatja az éves adóbevallásomon. válasz elfogadásától egészen a speciális katonai manőverekig. A 21. században minden dokumentálva, többszörözve és sugározva van, lényegében azonnal és a kristálytiszta borzalmakkal HDR minőségben.

Amikor De ők voltak! válaszokat már senki sem hisz el.

Ami március 3-án az UN gyűlésén történt, 141 ország szavazata elítélte Oroszország agresszióját — az egy igazán tiszteletreméltó pillanat volt: a demokrácia gyakorlati megelevenedése, nem csak ahogy a könyvekben írottan, hanem a valódi jelentése.

Vakság volna nem észrevenni, hogy az orosz politikusok elérték a visszafordíthatatlanság állapotát. Ha valaha is megtörténik, újraindítani az üzleti tevékenységeket, újranyitni a boltokat — mindez csak egy gyors aláírás kérdése egy rövid értekezleten. De újjáéleszteni évtizedek munkáját minden fronton, mindent melyet az orosz hadsereg az ukrán földbe tapos, nem úgy tűnik. Nehéz elképzelni, hogy valaha ismét örömmel fogadja őket bármely, emberileg és szellemileg akár csak minimálisan fejlett ország a világon. Bízom abban hogy Oroszország még igen. Még mindig az ország létező értékei mellett vagyok, és noha nem asztalom orosz belügyeket véleményezni, főleg nem jó látni orosz embereket, orosz gyerekeket a rendőrségre rángatva látni — a létező és mérhető támogatásuk a háborúk ellen egy fontos jelzés.

Rossz kozmosz, rossz
Még mindig tisztán emlékszem azokra a percekre a kései nyolcvanas években, a szovjet szocializmus utolsó rúgásaiban, amikor egy Szojuz visszatérő-modult csodáltam a Közlekedési Múzeum egyik kiállításán. A formáját, felületeit és a hatalmas gondolatviharokat hogy egyáltalán hogyan fértek be az űrhajósok és csinálták azt a sok űrmágiát. A legnagyobb hősök Leonovtól Gagarinig, csak hogy a leghíresebbeket nevezzük, beleértve Lajkát is.

Azóta az orosz eredmények egyenesen spirálozva mentek a süllyesztőbe.

A mondás úgy tartja, fejétől bűzlik a hal. Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz, az orosz űrügynökség igazgatója. Általános körülmények között be kell vallani, hogy van humorérzéke a fickónak. Átlagos körülmények között ha egy olyan sort hallanék Tankoknak nem kell vízum! akkor egy hatalmasat nevetnék. Vagy a válasza, melyet arra a kérdése adott hogyan fognak az amerikai űrhajósok az orosz oldalról megszakított kapcsolatok után az űrbe jutni? Mittudomén! Használjanak boszorkányseprűt vagy valami!

Spoiler: az amerikaiak már megoldották maguknak az oroszok nélkül.

De ezek nem általános körülmények.

Egy agresszor, támadásra hajlamos személyiség jelenik meg minden irányból. Ha felismétled ezeket a szavakat, egészen biztosan észreveszel egy közös pontot. Pontosan: egyik sem illik egy tudósra. A novella, hogy mit keres egy olyan karakter mint Rogozin egy államosított, politizált de alapvetően kutatói állomáson. Nehéz megérteni, hogy a Kremlin miért a hang- és fizikai erőt támogatja, mindenben és minden más felett. Noha aligha tartozik menedzseri teendők közé a tudás hogyan kell gyakorlatilag felemelni a lapátot és mozgatni vele a szenet a bányában — efféle személyiségek soha nem illenek tudományos tájképekbe.

A folyamatos kirohanásai egyre rosszabbak. Múlt héten egy videót posztolt a Twitter csatornájára, melyen az alkalmazottak zászlókat szednek le vagy takarnak ki egy rakétán, mindezen országok melyeket nem szeret a szankcióik miatt. Ez nem unprofesszionális, még csak nem is gyerekes. Ez egy dokumentált esemény, amikor egy komoly pozícióban lévő, élete javarészét már letudott felnőtt férfi kislányos hisztit csap. Ezek sem illenek egy szakmai önéletrajzba.

Rogozin már korábban is gyengítette, most a többi politikussal együtt briliáns keserűséggel mindösszesen néhány nap alatt érvénytelenítette és rakott egy gőzölgőt hosszú évtizedek minden nagyszerű orosz űrkutatási eredményére.

Önkéntesek
Ha nincsen tapasztalatod a fegyveres harcokban — akkor legalább azt gondold át hogy inkább a tűzoltóságnak vagy az orvosi csapatoknak kínáld fel a segítséged. Már most is vannak bizonyított példák olyan önkéntesekről akik az érkezésük utáni rövid néhány napon belül meghaltak. Talán nem túl nehéz belátni hogy Ukrajnának és a nagykövetségednek elég sok dolguk van most, olyan extra feladatok nélkül mint a holttested hazaszállíttatása. Mindazt ami megmarad belőle.

Az orosz hadsereg szó szerint mindenkit és bárkit gyilkol. A halálod semmin nem fog segíteni. Csak Ukrajna felelősségére próbálják majd kenni.

Orosz politikusok,
Állítsák le Ukrajna lerohanását.
Duplázzák meg az erőfeszítéseiket hogy atomerőművek közelébe se menjenek.

^ az oldal tetejére