Ismét az úton. Az eddigi legnagyobb utazásom.

Az időutazás lehetetlenség és mindent ugyanott folytatni ahogy évekkel korábban történt. Ha bármely élethelyzetben 100%-ban ugyanaz a személy vagy a mai napon is, akkor valami alapvetően nincsen rendben veled. Az egyetlen állandóság a változás.

Ismét útnak indultam, mely egy részről hibás. A hosszútávú motoros túrázás minden emberi kapcsolat teljes ellentéte. Nem ismerhetsz meg másokat vagy építhetsz véletlen találkozás alapú beszélgetéseket a szállásokon, vagy a tankolás alatt.

Bármennyire ideiglenes, de gyönyörű pillanatok ekkor is történnek.

Később mindenki folytatja az útját a saját eredeti célpontja felé. Ha nincsen állandó közelség, a flexibilitás hátrány.

Sokminden megváltozott az utóbbi évek alatt, motorozás szempontjából is. Nincsen meg a képkeret a vissza- vagy előretekintés irányaiba. Igen. A Hornet elment, 14 000 km-el korábban. Nem gondolom hogy az utóbbi két évet egy gyorsba összeeszkábált állványzatra pakoljam. Azt sem látom hogyan működhetne lassú főzéssel. Új fejezet.

Úgy is lehetne mondani, hogy ennek a bejegyzésnek pontosan két éve kellett volna megtörténnie.

De ez a bejegyzés nem ilyen kanyargó gondolatokra van.

Már megvan az új kabát, nadrág, kesztyű és bukósisak. A régiek elcuccolva, a törött, szakadt és hasadt részekkel és megszáradt vérfoltokkal. Tartalék felszereléssé válnak, Tökéletesek lesznek offroad motorozáshoz. Bár — ezt a jelzőt kapta a legelső felszerelés is, a régi bakancsok is, több mint két éve lerakva. Az a pillanat évek óta nem jött el. Valószínűleg sohasem fog.

Ez nem az utolsó bejegyzés.

Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság, a kristálygömbnek nincsenek jóslatai.