2022-05-09 Europe: 2022-07-24 09:34 (UTC)
Permalink

Lassítás, az első napi kiruccanás. Mely röviddel a reggeli indulás után az egész túra hirtelen vége lehetett volna. Egy közlekedési táblát az ezredmásodperc milliomod töredékrészéig értelmezni próbáltam (úgy tűnik, hogy afféle nemzeti jelenség egész Görögországban a közlekedési táblák taggelése, graffitizése, átfestése, megcsonkítása) és mire rájöttem hogy a logikailag felsőbbrendű úton a buja flóra mögött egy megrongált STOP-tábla rejtőzik — addigra a kereszteződésbe gurulva már szintén megérkezett egy elsőbbséget élvező két nyomtávon haladó gépjármű. Csutkagáz, lassítás, jobbra húzódás, karemelés, Bocs!, a szabálykövető gépjármű előreengedése, és mindenki folytatta a maga békés útjait.

Az első célpont Litochoro/Λιτόχωρο, mely túrázó-hegymászó értelemben az Olümposz alaptábora, de rövid történet röviden: nem volt tervben a Mytikas (2917 mt), Görögország legmagasabb pontjának elérése. Talán ha ismét arra járok, talán úgy ha a szállás közvetlenül Litochoróban van. Mindösszesen egy kellemes reggeli kávé, stírölés, kommentálás, bámulás, utána City Boy a motorral a javarészt aszfaltozott út végét jelentő Prióniáig (Πριόνια) emelkedett az istenek földbirtokán.

A visszaúton hajtűkanyaros jobbra kitérővel az Enipeas szurdokban található a régi nevén Szentháromság kolostor, melyet a görög ortodox egyház szentje, Szent Dionüsziosz alapított a 16. században.

Nem összekeverendő Dionüszosszal, ég és föld a különbség.
A szent élete nem tekinthető átlagosnak, mivel nem akart az egyházi ranglétrán emelkedni, még a hívei nyomására sem, még püspök sem akart lenni, inkább a hegyek közé menekült és egy apró kápolnát épített egy közeli barlangban hogy ott folytassa aszkéta életét a megvilágosodás nehéz ösvényeivel együtt. Idővel és az élhetetlen száraz időjárás miatt beadta a derekét és visszatért az emberek közé: ekkor alapította meg a barlang közelében a kolostort. Az épületet a 19. században Veli pasa lerombolta, a 20. században a Wehrmacht felrobbantotta, mindezek után a szerzetesek a rend földbirtokára helyezték át a székhelyüket. A régi kolostor azóta lassú felújítás alatt áll. Ottlétemkor csak a külső udvarban parkoló markológéppel és egy hatalmas zárt vasajtóval találkoztam: nem tudtam kideríteni, hogy éppen vagy állandóan vannak-e zárva.

Ókori isteneket említve, második célpont Dion/Δίον és a Régészeti Múzeum. Roppant gazdag történelmi lelőhely, mivel az i. e. 600 és i. sz. 500 között létezett ókori város az évszázadok során három kultúra — makedón, görög és római — emléktárgyait is megőrizte. A megerősített város eredetileg csak egy szentélyként indult, hogy az ókori makedónok itt imádják Zeuszt és a lányait (a Múzsák) az Olümposz lábánál fekvő dús növényzet, árnyékos erdők és bővizű források környezetében — később a szentély köré épült a város és a hozzátartozó infrastruktúra. Időszámításunk előtt 500 környékén a makedón nemzet fellendülésével Dion kultuszközponttá formálódott: fesztiválok, táncos mulatságok, atlétikai versengések és színházi játékok ünnepelték az életszínvonal javulását. Dion a hellén évek alatt is megőrizte a hírnevét, maga Nagy Sándor is végigsétált a sugárúton a bőrszandáljában, mialatt az Ázsiai hadjárat előestéjét ünnepelte i. e. 334-ben.

A város i. e. 219-ben túlélte az aetoliai seregek teljes rombolását, V. Philipposz makedón király a háború után azonnal elrendelte az újraépítését. I. e. 169-től a rómaiak kolóniát alapítottak, és az i. sz. második és harmadik századi római uralkodók a Nagy Sándor iránt érzett csodálatukból újból felvirágoztatták a várost. Pusztulása az i. sz. ötödik század környékére tehető, amikor jelentős földrengések elnéptelenítették és teljesen eltüntették a föld felszínéről. Létezése 1806-ban került ismét napvilágra, amikor William Martin Leake az akkoriban Malathria néven ismert falu közelében felismerte az ókori város romjait. 1928 óta aktív régészeti munkálatok folynak a térségben, és a történelmi örökség tiszteletére 1961-ben a falu ismét felvette a Dion nevet.

A múzeum legfontosabb kiállítási tárgyai közé tartozik Ízisz, Dionüszosz és Aphrodité Hypolimpidia szobra, illetve az első emeleten található Vízorgona, mely nemzetközi vonatkozásban is egyedülálló lelet.

^ az oldal tetejére