2022-05-14 Europe: 2022-08-09 12:27 (UTC)
Permalink

Oracle, Delphi és Python — a legalább közepes informatikai affinitással rendelkező olvasók talán már számítástechnikai bejegyzésre készülnek, de a jóslat hamis.

Ismét a hellén politeizmus keveredik a halandók mindennapjaival, álmaival és vágyaival: napi célpont Delphoi/Δελφοί. A szent jóshely 1987 óta tartozik a világörökségbe, és bár az alapvető egyetemes tudás részét képezi, érdemes röviden összefoglalni. Delphoi megalapítása a mükénéi, előgörög korra (i.e. 1500-as évek körül) tehető, ebben az időben Gaia, a Földanya szent helyének tartották. Később az antik görög irodalom és vallási kultúra formálása egy újabb fejezetet, egyes értelmezések szerint önmaga átiratát adta a mitikus helyhez: így kapcsolódott több görög istenség Delphoihez, és a Parnasszus-hegy lankáin Gaiát felváltotta Apollón imádata. A görög leírások szerint:

Apollón győzelmével a kígyó a megszentelt földben rothadásnak indult, ezzel megalapozta a jósda hírnevét: akkoriban a tetem kipárolgásait tartották Apollón hivatalos szótárának, a Püthék (a jósnők) jövendöléseinek forrásának.

Pontosabb magyarázatot adhatnak Plutarkhosz (aki papként is dolgozott a jóshelyen) szavai: elmondása szerint az adütonban, a jövendölések föld alatti helyiségében ahol a Püthé megkapta Apollón válaszát, édeskés szag terjengett. A kémia és az orvostudomány fejlődésével valószínűsíthető, hogy a jósnők az oxigénhiányos barlangvájatban a vulkanikus üregekből édes etilént lélegeztek be, mellette babér-, oleanderlevelet és egyéb mérgező növényeket is rágcsáltak — mindezek okozták a zagyva beszédüket, testi-lelki rohamaikat és transzcendens állapotukat melyet a papok Apollón relatíve könnyebben érthető szavaiba fordították.

A hogyan és miért akkortájt kevésbé igényelt pontos indokokat, a világ minden tájáról, a társadalmi osztályok minden szintjéről érkeztek válaszokért, míg csengett az arany és az ezüst a kincstárban. Delphoi hatalmas tiszteletnek örvendt, és a Püthé, a szociális, kül- és belügyi afférokba is belátással rendelkező papokkal együtt több esetben valóban megtörtént eseményeket helyesen vetített előre. A szentélycsoport evilági funkciókkal is szolgált: egy színház és egy stadion is épült a domboldalba. Bár nem volt akkora jelentősége mint Olimpiában, de a stadionban négyévente rendezték a Püthói játékokat, melyek Apollón győzelmét ünnepelték.

Delphoi pénzügyi, stratégiai és hatalmi szökőkútja időszámításunk szerint kezdett kiapadni, végül 381-ben I. Theodosius római császár elrendelte a jóshely felszámolását és egy erődöt építtetett a helyére. Hanyatlásának több oka volt. A legnyilvánvalóbb az elégedetlen ügyfélkör: amikor a jósnők éppen nem üres válaszokat adtak, a válaszaik akkor is inkább gyakran mint ritkán tévedtek. Továbbá az akkorra már jelentősebb politikai és társadalmi hatalmat felépített keresztény stratégák nem nézték jó szemmel hogy az egy, a valódi istent félő állampolgárok olyan szomszédokkal csevegjenek az ivókútnál és a párával ködösített fürdőkben, akik egy rettenetes sárkányszörnyeteg gőzölgő teteméből szippantó részeg jósnők daktilikus hexameterbe fordított jövendölései alapján élnek.

A helyszín jelentősége, az évszázadok alatt földrengések és hegycsuszamlások által betemetett ókori szentélycsoport újbóli felismerése a 19. század végefelé indult meg, ekkoriban Kastri (erőd) néven volt ismert. A régészeti munkákat nagyban megnehezítették a falu aktívan használt épületei, de a helyiek szerencsétlenségére és a régészek örömére bekövetkezett földrengés elköltöztette a falut — így a felszabadult területen megindulhattak az ásatások. Gaia remegő köldökéről beszélve, a munkálatok manapság sem csak az idővel futnak versenyt, hanem a földcsuszamlásokkal is.

Igyekszem nem túlhasználni a gazdag szót, de pontos jelzőnek gondolom Delphoi esetében, mind természeti és kulturális értelemben: a Parnasszus lejtőjén állva könnyű megérteni hogyan ragadta meg Gaia tájképe a képzeletet, és írta az emberiség történelmét évszázadokon keresztül.

A színház és Apollón-temploma

Athéné Pronaia szentélye és a tholosz, néhány kilométerrel keletebbre a Kasztalia-forrás után

A sportcsarnok (ilyen környezetben talán jobban motivált lettem volna a Cooper-körökre)

A delphoi Régészeti Múzeum
A teljesség igénye nélküli lista: a múzeumban láthatóak a görög mitológiai elemekkel díszített templomok oszlopai és homlokzatai, a Naxosi szfinx, Kleobisz és Biton szobra, és a Kocsihajtó. Az egyedülálló lelet 1896-ban került a felszínre, a hiányzó kar és a versenyszekér kivételével szerencsésen túlélte az évszázadokat, mert az i.e. 373-as földrengés eltemette. Így a többi, nagyméretű bronzszobor sorstársával ellentétben nem vált fosztogatás áldozatává, illetve beolvasztásra sem került hogy katonai kiadásokat fedezzenek belőle a Harmadik szent háború (i.e. 356-346) során.

Ebéd

Muszaka, a görög lasagna: nem tészta, hanem padlizsánréteggelA pisztáciafagylalt visszatérő elem

^ az oldal tetejére