2022-05-19 Europe: 2022-09-04 18:03 (UTC)
Permalink

Ismét utazónap, és nem kell tapasztalt geológusnak lenni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen az ókori bölcsesség: Ha lemész egy mélygarázsba, egyszer fel is kell jönnöd onnan.

Mondjuk azt el kell ismernem, hogy a feljövetel már nem volt combszorító — inkább megcsúszva, salakmotoros-lábkirakós, de mindenképpen jó gyakorlóesemény.

A napi végállomás Návplio/Ναύπλιο, pontosabban Aria/Άρια volt a kereken 158.00 km végén.

Ha már hajókról volt szó. A szárazföldbe kapaszkodva Athénból végül nyugati irányt céloztam: első gondolatra aszfalt akart lenni, de végül komp lett. Rögtön duplán, keresztezve a Szalamiszt.

Sasszemű navigátorok észrevesznek két kitérőt: a sziget túloldalán az ellenkező irányba terelő éppeni útlezárás bosszantó volt, de végsősoron pontos matek nélkül is a komp lett a jobb döntés; jó kávé volt a kikötőnél.

A másik kitérő Korinthosz/Κόρινθος utáni szándékos shoppingolás volt, és kitekintés az erősen szeles Korinthoszi-öbölre.

Bár a megelőző görög napok egyikén sem fáztam különösebben, de ha pontosan emlékszem az A7-ről lehajtva, a Peloponnészosz-félszigeten dél felé haladva realizáltam hogy fixen megérkezett a JÓ idő: 30 °C és plusz állandó hőmérsékletekkel és forró szelekkel.

^ az oldal tetejére