2022-05-24 Europe: 2022-10-13 23:50 (UTC)
Permalink

Spárta, mai nevén Spárti valóban kimaradt. A nevezetességeit sétálva&ránézve, jobb kávézóit belülről is felfedeztem — mégis maga a Régészeti Múzeum kimaradt. Ennek egyetlen roppant oka volt: a városka parkolási szempontból csurig túlzsúfolt, még egy motorkerékpárnyi helyet sem találtam a múzeum közelében. A járdán parkolást még ha bizonytalanul meg is próbáltam volna (nem derítettem ki hogy tiltott, szabad vagy csak megtűrt), akkor sem jutottam volna fel a kocsik között és az egyirányú utcák kavalkádjában. Sértés ne essék, de annyira meg nem érdekelt, hogy 3 millió mérfölddel odébb hagyjam a motort.

Mindettől függetlenül ha minimálisan is, de voltam Spártiban és utána a szellősebb Monemvaszia felé vettem az irányt. Az ókorban egészen elhanyagolható volt a jelentősége, helyette a kissé északabbra fekvő kereskedelmi posztként funkcionált, már régóta letűnt Epidaurus Limira település kapott nagyobb hangsúlyt. Jelenleg nem ismert hogy ekkortájt Monemvasziának is voltak-e ilyen funkciói, bár a régészek találtak egy ókori kikötőre utaló nyomokat. Az antik görög világot végigutazó Pauszaniasz is járt a környéken, ő is észrevette és lejegyezte a szingulárisan prominens hegyfokot, mely a 375-ös földrengés során szakadt el a szárazföldtől.

Monemvaszia története a hatodik században indult meg. Az ókori Spárta környékén ekkortájt élők évszázadokon keresztül ellenálltak a földrengéseknek, a vizigótok támadásainak, a randalírozó vandáloknak, sőt még túlélték az 541 és 543 között tomboló ragályokat is, de az 587 és 588 közötti szláv betörések miatt már kénytelenek voltak Monemvasziába áttenni a lakhelyüket. Mindez a helyi újság szerint (Monemvasziai Krónikák) történt, mellette viszont az újkori régészeti kutatások megkérdőjelezik a szerkesztőség hírforrásait vagy cikkszerkesztőit, mivel az épületek kormeghatározása néhány évtizeddel korábbra, bizánci alapokra helyezik a település megalapítását.

A hatodik századtól Monemvaszia felvirágzott elsődlegesen a közvetlen tengeri kapcsolata miatt, és ugyanazon peloponnészoszi történelmet élte meg, mint a félsziget további sorstársai: balszerencséjére, mindenki akart a virágaiból. Frankok, bizánciak, ottománok és velenceiek évszázadokon keresztül viaskodtak a stratégiailag értékes görög terület felett. Az objektumok száma alapján úgy tűnik hogy bizánciak és az ottománok voltak a legsikeresebbek, de a városka így is rögtön öt kultúra olvasztótégelye: a fellegvárban található Hagia Sophia templom bizánci, a főtéren található Christos Elkomenos korai keresztény, a Panagia Chrysafitissa ottomán, az Agios Nikolaos nyugat-európai, a Panagia Myrtidiotissa pedig itáliai jellegzetességeket vonultat fel.

A fellegvárba sajnos nem sikerült feljutni, mivel a falakon éppen javítási, helikopteres munkálatok folytak. A pilóta pont ugyanazon a szálláson volt ahol én is, de ő máshol parkolt.

Összességében Monemvaszia egy kellemes látogatás. Kiváló egy, legfeljebb két napos célpont lehet a geológiai különlegessége és szerteágazó történelme miatt, vagy csak kiülni a szűk középkori macskaköves utcákon megbújó kávézókra, utána felsétálni a fellegvárba a kilátás miatt főleg egy napsütötte délutánon. Este már nem mentem vissza ismét egészen a középkori falak mögé, de biztosan érdemes így tenni a hangulatfények miatt; a szárazföldtől a várkapuig nem túl megerőltető 1.2 km a távolság.

Ha szereted a tengeri herkentyűket
Akkor Görögország és egy tengerparti taverna jó választás.

^ az oldal tetejére