Első pátrai nap, elsődlegesen a motorra koncentrálva. A balfék ariai benzinkút tankolása óta a kijelző még mindig valószerűtlen hátralévő mennyiséget mutatott, így a félsziget legnagyobb Honda szervizébe gurultam.

Problémát nem találtak, de a szenzor újraindításra került, illetve egy általános átnézés is megtörtént. Kiderült, hogy a forgattyúsház-szellőzőnél a kritikus szint alatt, de jelentős mennyiségű folyadék halmozódott fel. Mely számomra kissé rejtély volt: a Bosznia-hercegovinai fürdővíz és az albán felvillanyozó mosás óta a motor egy csepp kültéri folyadékkal sem találkozott. A fürdetés után pedig ellenőriztem a leeresztő csöveket. Bár a kedvenc esti olvasnivalóm a kézikönyv olyat is ír hogy ha teljes gázzal motorozott vagy ha felborult a motor, de ezek közül egészen biztosan egyik sem történt meg.

Igyekszem állandóan tartani magam a motorozás alapszabályaihoz, például úgymint: Egy motorkerékpár csak kettő, legfeljebb három apró ponton szeret érintkezni a földdel.

A motor elkészültéig levadásztam egy vegetáriánus reggelit: kávé és fetás péksütemény.

Ez a tipikusan görög étel kellemes, de ekkor jöttem rá hogy már annyit ettem belőle hogy a fülemen, és a, könyökömön jön ki. Például a boltokban vásároltan frissensülten, és mivel a görög nyelvtudásom aligha tekinthető jelentősnek, így mindig csak az első harapás után jöttem rá hogy már megint csak szimpla fetával van töltve. Ami unalmas-unalmas-unalmas-unalmas. Tessék változatosabban készíteni: a hagyma mindig csodálatos párban jár a sajtokkal. A ropogósra sütött szalonnakockákról nem is beszélve. És így tovább.

Esti kitekintés a kikötőre: