2022-06-03 Europe: 2022-12-12 12:12 (UTC)
Permalink

Be kell vallanom, tetszett a Peloponnészosz és Görögország. Bár még a félszigeten sem találtam meg a jóideje hiányolt csöndet és nyugalmat, mégis az egyfajta távolisága és vidéki tájai építették az élményeket és megragadták az utazószellemet.

Nem éreztem késztetést hogy a nyilvánvaló irányba folytassam az utat Pátra felől. Egy hónap ide vagy oda, a hiányosság érzése és a rohanás szó villogott a hangosan zizegő neonkijelzőn. Mint a lehetséges következő megálló, a történelemben, sportokban és a görög ábécében jártas navigátorok azonnal észrevették a május 31-i képen a roppant közeli híres várost, csak elrobogtam mellette.

A 9-es út egy fordított déja-vunak tűnt, ezért inkább úgy döntöttem hogy a festői peloponnészoszi hegyeken és dombokon fel és le és át és fölött fogok menni, melynek végén a csöpp 99.25 kilométerre Archaia Olympia/Αρχαία Ολυμπία üdvözölt.

Néha jobb nem gondolkozni. Néha.
Szokásos teendők az érkezés után, beleértve a vadászatot a helyi kisboltban. Mivel távolabb volt mint az átlagos séták, így gyorsan leszedtem a motorról a csomagokat és egyesbe váltottam.

Miután befejeztem a vásárlást és csak egy sarokra voltam ismét a szállástól, gondolkozni kezdtem: A csomagrögzítő szíjakat is leszedtem a motorról…?

Tapasztalt motorosok már sejtik hová vezet ez…

Végül a megállás és az ellenőrzés mellett döntöttem — a lassítás következő pillanata azonnal a fogaskerék és a lánc közé lendítette az egyik lógó szíjat — és blokkolta a hátsó kereket. Na az egy megcsúszás volt. Mialatt dúdolva visszasétáltam a szállásra hogy felvegyem a mindig hasznos multifunkciós szerszámot, az örök dilemma kavargott: Ha nem álltam volna meg ily' közel… Utána átvágtam a szíjat, mert annyira felcsavarodott hogy még a hátsó felfüggesztést is magával húzta, és hevesen egyetértettem magammal hogy egyébként is újakat akartam vásárolni.

A feszültség után jó volt a vacsora: vegetáriánus sültkrumpli disznósülttel.

Nem nevettem citromot.

^ az oldal tetejére