2022-06-04 Europe: 2022-12-20 03:00 (UTC)
Permalink

Αρχαία Ολυμπία nem összekeverendő az Olümposszal. Előbbi pondró kis halandóknak ad otthont, utóbbi a mindenható isteneknek.

A legkorábbi ismert település Archaía Olympía környékén az i.e. harmadik évezredre tehető. Később a mükénéi korban (i.e. 1600 - 1100) jelentősen megnövekedett a lakossága, és a 10. és 9. század körül Zeusz tiszteletére épített szentély megalapozta a hellén hírnevét és fontosságát. A későbbi archaikus korban (i.e. hetedik század) fokozatosan több épület jelent meg egészen az i.e. negyedik századig, ekkor kapta meg a végső formáját.

A terület többször cserélt gazdát, az élisziek és a piszaiak évszázadokon át viaskodtak és uralkodtak, attól függően hogy pillanatnyilag éppen melyikőjük volt az erősebb.

Sport
Az első Olümpiai játék (Hellanodikae) 776-ban történt az élisziek szervezésében. Összevetve az akkortájt már híres hellén atlétikai hagyományokhoz képest alapszintűnek tekinthető: csak egyetlen versenyszám, a stadionfutás szerepelt. Innen ered a stadion mint mértékegység: a futópálya eredetileg 192.27x28.50 méter volt, melynek hosszúsága pontosan egy stadiont mér. Első változata i.e. 560-ban még csak a pályával rendelkezett, i.e. 500 környékén enyhén módosított keleti fekvéssel újraépítették a lelátókkal együtt.

A délnyugati Krypte bejárat felől érkezve láthatóvá válik a startvonalat jelentő földbe fektetett márványból készült kősor. Az északi (bal) oldalra tekintve látható Démétér Chamyne oltára, déli (jobb) irányba tekintve középtájékon látható az exedra ülősor. Itt foglaltak helyet a döntőbírák, mindenki másnak organikus ülőhelyet kínáltak. Közelítő becslések alapján 45 000 látogató férhetett el a stadion lelátóin.

Zeusz
Az ókori világ hét csodáinak egyike, a 12.4 méteres Zeusz-szobor Olümpiában készült és állt. Pheidiasz készítette az i.e. ötödik század környékén, ekkortájt az élisziek voltak a játékok aktuális felügyelői, ők rendelték meg a szobrot. Neve és jártassága a gigantikus méretű szobrokban már híres volt, kifejezetten a Parthenonban felállított Pallasz Athéné-szobor ragyogott az önéletrajzán. A Zeusz-szobor teljes mértékben elveszett, létezéséről csak írásokból és pénzérméken ábrázolva tudunk. Pheidiasz műhelyének maradványa, itt dolgozott a szobron:

Héra
A férjével együtt Hérának szintén épült egy szentély. Az előtérben az oltár látható: kezdve az 1936-os Berlini olimpiával, az Olimpiai láng itt kerül meggyújtásra. Ez a szertartás újkori, ilyesmi nem történt az ókori játékok elején.

Kialszik a fény, de fellobban egy láng
Időszámítás szerint 393-at írunk, az utolsó klasszikus Olümpiai játékok éve. Egy már ismerős név tűnik fel a láthatáron, hozzá fűződik olyan helyek bezáratása ahol a tudást egy rothadó sárkánytetemnek outsourcingolták: I. Theodosius. Neve a hasonló aszimmetrikusok mellett úgy került a történelemkönyvek lapjaira, hogy nem látott ellentmondást a tömegmészárlás és a vasárnapi szentmise között. Ettől még semmi sem lehetetlen, csak stratéga haverokra van szükség akik nyitják az ajtót, mint Szent Ambrus, aki a karrierlétra egyik jelentős fokára úgy került hogy valaki bekiabált a tömegből: Legyen Lóbelt!

A celebek sem újabb korok találmányai.

Akárhogy is, Teó és Ambrus kéz a kézben a látomásaikkal együtt dolgoztak az adófizető plebsz lelkeinek megmentésén, és hogy féljék az igaz és valódi istent ezalatt. Úgy tűnik hogy egy sportesemény volt az igazi tüske a talpukban, ezért egy odavágó rendelet az Olümpiai játékokat is a földbe döngölte — eredő példát mutatva a szobrok lefejezéséhez és könyvek elégetéséhez.

A legutolsó pillanat i.sz. 426-ban érkezett, amikor Második Theodosius, hithűen a génjeihez és a haverokhoz elrendelte a helyszín lerombolását, így szabaduljon fel a hely egy bazilikának a jobb vallás számára. Senki sem tudja, hogy az a tűz, mely felégette Zeusz-templomát vajon baleset, véletlen vagy kényelmes volt. Mindezek után — nem fogod elhinni — nem emberi beavatkozások, hanem természeti katasztrófák írták Archaía Olympía tovatűnő történelmét: a 6. század környékén földrengések szaggatták a földfelszínt, illetve a Kronius-hegy földcsuszamlásai együtt a Kladeósz és Alfeiósz folyók kiáradásaival mélyen mindent a föld alá temettek, és végül teljesen elnéptelenítették a környéket a 7. századra.

Modern korok
Az újjáéledés 1766-ig váratott magára, ebben az évben az angol történész Richard Chandler felismerte a sár- és homokrétegek alatti várost. A gyakorlati ásatásokat 1829. május 10-én francia régészek kezdték meg, a Francia Tudományos Expedíció tagjai. Innentől kezdve az ókori helyszín jó eséllyel maradhatott volna csak egyetlen a többi számtalan rég letűnt múltbéli relikvia között — de nem így történt. Pierre de Coubertin báró előtt egy nemzetek közötti barátságos versengés látképe tűnt fel, melyet az ókori játékok inspiráltak. Egyrészt ez a civilek fizikai erőnlétének, az egészség szükségességének népszerűsítéséből fakadt, és hogy próbálkozzunk egy ilyennel ahelyett hogy ködös és fagyos téli reggeleken megöletjük a katonákat a mustárgázzal töltött lövészárkokban, akik talán többre is képesek az életükben mint a darálógépben végezni.

Bár hasonló ötletek egyesek számára különösnek hangzottak, végül a kezdeményezése elegendő hátszelet kapott így 1894-ben megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Coubertin és Evangelis Zappas kezei alatt. Az első modern olimpiát Athénban tartották 1896. április 6 és 15-e között. Az eseményt összességében sikeresnek tekintették a kortárs újraélesztés miatt és hogy megtartotta az évszázadokkal korábbi játékok szokásait.

Egyes források szerint Monsieur Coubertin nem támogatta a nők versengését. Mely elég nagy butaság, biztosan sohasem látott női strandröplabdát.

Azóta is négyévente folynak a játékok, jogosítvánnyal is rendelkező női résztvevőkkel együtt, a folyamatos régészeti kutatások Olympiában szintén. A földrengések és árvizek, továbbá az erdőtüzek melyek éppen tomboltak a környéken állandóan veszélyeztetik a helyszínt, kiemelt fontosságú a történelmi értékek felszínre hozatala. Archaía Olympía 1989 óta áll az UNESCO Világörökség listáján, hogy védelmet nyújtson az ókori és kortárs jelentőségének és értékeinek.

^ az oldal tetejére