Sasszemű navigátorok egészen biztosan észrevették a varázslatot az előző bejegyzésben: no de hiszen, az első kép nem lehet készülhetett reggel! Teljesen igazuk van, valóban nem. Tapasztalt utazóknak bármilyen helyzetben és ösztönből kötelező felismerniük a pozíciót a Nap állásából, így észrevették azokat a huncut árnyékokat az olajfáknál — több milliárd éves szokásához hűen, a lemenő Nap aznap is nyugatról sütött.

Vissza a Jövőbe volt, a reggeli napsugár hajlítása.

Utazónap két-kereken 100 kilométerrel és 28 centiméterrel odébb.

Áthaladtam Argoszon/Άργος keresztül, mely ma szintén lehetett volna a tegnapi megálló, de emlékeim szerint nem találtam szállást a városban. Egészen biztosan meg fogod nyitni a linkjét, mindenesetre idekerül két lebilincselő tény: Európa legrégebbi folyamatosan lakott települése címmel büszkélkedhet, mivel a legkorábbi nyomok a kőkorszakra, körülbelül 7000 évre vezethetőek vissza. A másik, hogy a város átlagban mindig megnyeri a Görögország legmelegebb városa versenyt a nyár során. Szívesen.

A Palamidi kastély a Larissza-dombon:

Szintén tegnapi megálló lehetett volna Návplio/Ναύπλιο, de a városban / nyáridőben csak egy reggeli kávéra álltam meg.

Helyette utazás a fotogén keleti partszakaszon:

A nap végállomása komp lett Pórosz/Πόρος szigetére.