2022-06-10 Europe: 2023-01-08 20:00 (UTC)
Permalink

Görögországba menni és egyetlen szigetet sem meglátogatni olyan, mintha kihagynád a Neumayer-csatornát. Tudod, ha te, már voltál a Déli-sarkon.

Rögtön tudtam, hogy nem érdekelnek a globális márkalogók tömegei egy szűk szárazföldre telepítve. Egyik ok, hogy miért nem akartam OLCSÓ SZÓJÁTÉK FIGYELMEZTETÉSkrétázniOLCSÓ SZÓJÁTÉK VÉGE. Továbbá a hajók és kompok átlagban 5-7-14-30 nappal későbbi retúrjáratokat kínálnak hogy maximalizálják a napsütötte élményeket. Jómagam nem láttam izgalmat abban hogy ennyi napig egy szigeten ragadjak, éppen hétvégén, a leg-leg szezonban — bár tisztában vagyok azzal hogy Kréta egyébiránt egy érdemes célpont. Az Égei-tenger keleti szigetei szintén lenyűgözőek, kiemelve a legnépszerűbb Szantorinit, a fehér házaival és kék tetőivel a meredek sziklafalba építve a tenger fölé. Továbbá Rodosz szintén a listán volt, de egyszerűen túl távol volt ahhoz, hogy miatta arra a pár napra oda és vissza rángassam a motort.

Olimpiai alapokon döntést hoztam, és megtaláltam a célpontot: Kythira/Κύθηρα. Közeli és elegendően kicsi sziget, egy komp pedig éppen 10-én, 15:00-kor indult a Pireusz kikötőből, a visszatérés pedig 5 nap múlva.

Légy a vendégem, az utóbbi napok útvonala értelmetlennek…teljes mértékben improvizáltnak tűnik: valóban, 17 nappal korábban Monemvaszíában voltam, onnan sokkal rövidebb út lett volna Neapoli/Νεάπολη és a sziget. Nem így alakult, ilyen az élet a következő sarkon.

Továbbá noha az a kétszáz-valahány kilométer meg se kottyan a motor kilométerórájának, de azért is választottam a hajózást, mert eszem ágában sem volt még egyszer végigmenni ugyanabban a déli irányban, ugyanazokon az utakon, ugyanazon az aszfalton. Ezért lett komp.

Eléggé szeles, nagyon szeles nap volt

Haragos vizű átkeléssel, bár közel sem Drake-haragos.

Napvilágból a késő éjszakába
A körülbelül 230 kilométer hét és fél órával később Diakófti/Διακόφτι kikötőjében ért véget.

A partraszállás után becsatlakoztam a két-nyomtávon haladó gépjárművek libasorába, és a kikötőtől vezető egyetlen úton haladtunk a sziget belseje felé, miközben a felfelé kapaszkodó fényszórók karácsonyi fényfüzérként világították végig a szemközti domboldalt és kanyarjait. Múltak a kilométerek, az útkereszteződések irányokat váltottak, idővel az összes fény eltűnt előttem és mögöttem, végül egyedül haladtam előre a sötétben Kythira lakatlan középső régióin keresztül a negyedhold útmutatásával.

A GPS logok…az emlékek szerint negyed 12-re értem a szállásra. Szokásos teendők, D-gyűrűk lazítása, lepakolás, a motor átnézése és vállveregetése, takaróponyva felhelyezése a csiripelő sötét fákról potyogó meglepetések és karcsú tűlevek ellen.

Hosszú és követelő nap volt reggel héttől hajnali egyig — mégis azon két éjszakák egyike volt az egész túra alatt, amikor hullafáradtan de elégedetten aludtam el. Az éjszakai dombokon és távoli tájakon keresztüli motorozás volt a fénylően szikrázó ékkő. A kaland esszenciája, ha olyasmit teljesítesz amit azelőtt még sohasem.

^ az oldal tetejére