2022-06-12 Europe: 2023-01-17 23:15 (UTC)
Permalink

Sokkal kalandosabb mint tegnap, Kithira élménymotorozást és oktató történelmi napot kínált.

A reggel egy kellemes motorozással indult a sziget nyugati felén. Útközben áthaladtam Kato Chorán/Κάτω Χώρα, szarkazmus nélkül csak a történelmi értékére hivatkozva említem hogy manapság egy az egyben javarészt ugyanazokat az épületeket láthatod, mint öt-hatszáz évvel korábban. A település legjobb napjai a 15. századra tehetőek a pillanatnyi velencei uralom során, ekkor épült az erődítmény. Később érkeztek a bizánciak, később pedig az oszmánok.

Utamat az Agia Sophia-barlang és Limnionas felé folytattam, említésre méltó képek nélkül. Nos, bevallhatom hogy az ereszkedés azokon az egyetlen autó széles, hajtűkanyaros, védőkorlát nélküli erősen szeles és meredek lejtős utakon, az eddigi legadrenalindúsabb motoros élményt adták melyben eleddig valaha is részem volt.

Elég egyszerű: ha nem szorítod a tankot hogy a súlyoddal ne az első felfüggesztést=irányíthatóságot terheld, ha a felsőtested, lábaid, karjaid, fogásod, ujjaid mindeközben nem maradnak lazák ahhoz hogy a motort is irányítsd és szabadon visszafordulj ahhoz hogy a hajtűkanyar lenti oldalán befelé fókuszálhass, ha nem követed a szabályt a motor arra megy amerre nézel — hanem mondjuk kukucskálóst játszol a mélyen odalenttel és a hullámzó kék tenger mágnesként megragadja a szemeidet — akkor meghalsz. Sokkal félelmetesebb mint Kaunertal, még napsütötte száraz időben is, és nem lesz kényelmes hat másodperced a javításra.

Oktató is, néhány kilométerrel odébb északabbra, már kevésbé heves szívdobogással ismét leereszkedtem a Paralia Likodimu strandra:

Barátságos, valamelyest rejtett és egyelőre romlatlan strandnak tűnt, de nem volt nálam fürdőruha és törülköző, a motoros ruhákat meg nem akartam ledobni.

Ezzel szemben a nap második felében egy kellemes túrázást tettem a Palaiokastro tetejére. A körülbelül 2.5 órás út 325 méter magasra nem különösebben megerőltető, bár eléggé offroad élmény, mivel nincsen kifejezett járt útvonal, inkább a vastag és tüskés bozótok és fák között kell átvágnod; rombolás nélkül. Hosszú nadrág, masszív cipő vagy bakancs és magabiztos léptek javasolt.

Amikor éppen megkezded a túrát rögtön az útról, szintén jó ötlet azonnal keresni és lóbálni valami faágat hogy letakarítsd a láthatatlan pókhálókat, öklömnyi méretű pókokkal keresztbe szőve az ösvény fölött, körülbelül az orrod és szád magasságában. Ne kérdezd hogy jöttem rá erre.

A dombról látványos kitekintést élvezhetsz minden irányban, görög mitológiai maradványokkal és keresztény jelenléttel együtt.

Athéna templomában.

Vagy Aphrodité. Aktív kutatás alatti kérdés, hogy valójában kinek a temploma áll a dombtetőn, mivel az internetes források és a Kithirai Régészeti Múzeum között ellentmondás tűnik fel. Az internetes források azt állítják hogy Aphrodité Ourania (égi, mennyei) szentélyéről van szó, mely logikusnak hangzik, mivel a legenda szerint itt Kithirában vagy Cipruson emelkedett ki a tengerből. Másrészről viszont a múzeumi kiállítás szerint az ásatások során egy kőalapzaton az alábbi vésetet találták, ΑΘΑΝΑΙΑΙ ΑΝΕΘΗΚΕ mely azt jelenti hogy Athénának ajánlva.

Noha még mindig mindent elhiszek az interneten, de a bizalmam mégis sokkal teljesebb a múzeumok szakértelmében.

Továbbá nem szeretnék semmiféle civakodást szítani Athéna és Aphrodité között, nem lenne szép vége. Olvasd el Parisz történetét és meglátod ő hogyan boldogult.

Változóak a vélemények, szerintem a helyes döntést hozta.
Nem mintha Aphrodité haragja nem lehetne rémisztően kegyetlen, ó dehogy.
De a világ nem annyira nagy, sem annyira érdekes, és az értékes dolgok listája arra a rövid időre amit életnek hívunk meglepően rövid.
Keservesen megfizetett, Héra és Athéna bosszúja eléggé extrém volt.

Mindösszesen pontosan négy lépésre a szentély maradványaitól található egy jobb napokat is látott de rendben álló templom (egy második, nem ugyanaz mint az első képen). Szemrevételezés alapú kormeghatározás szerint sokkal fiatalabbnak tűnik, mint Theodosius kora, mégis nehéz teljesen kizárni annak lehetőségét hogy stratégiailag van pozicionálva, közvetlenül a Tizenkét isten egyike mellé — hogy biztosítsa és emlékeztesse: az Egyetlen és Igazi Isten itt van és folyamatosan figyel téged.

Mindenesetre a templomok és kolostorok fontos szerepet játszanak Kithira történelmében, kifejezetten a 16. században volt életbevágó jelentőségük a szigetlakók számára. Egyik hírhedt ilyen példa még manapság is járja a népi folklórt, az oszmán kalózok története, név szerint Hajreddin Barbarossa. Az ágyúi és alattvalói lerombolták és kifosztották a szigetet, együtt a bizonyítékkal hogy a rabszolgaság néhány kortárs politikai félreértelmezésekkel ellentétben nem fehér európai férfiak találmánya, és Barbarossa annyi rabszolgát tömött a hajóira amennyit csak el tudott adni, mialatt ide-oda körbehajózta a Földközi-tengert.

Life is cheap in Casablanca.

Összefoglalva Kithira hiányzó történelmét a 17. századtól, ekkor a franciák és Bonaparte Napóleon egy kis alázatosságra oktatta a velenceieket, de nem túl sokáig: a kimittudon az oszmánok egy extra kört nyertek a csendestárs Orosz Birodalommal. Egészen a 19. századig uralkodtak a szigeten, míg megérkeztek a britek akik a nem túl szerény Jón-szigeteki Egyesült Államok nevet adták az új kolóniának. Elfogadva, a közös összefogás nélkül a berber kalózok és rabszolgakereskedő útvonalak talán még ma is aktívak lennének.

Így a britek is húzhattak egy kithirai pipát az uralt földek táblázatában, de a távoliság és további sokkal sürgetőbb ügyek arra kényszerítették a kincsestárt hogy leállítsa a borítékok küldözgetését, és hogy megszüntesse a drága de alig nyereséges jelenlétet a szigeten. Ekkor kerültek a kolónia kulcsai jogos görög, I. György király kezeibe 1864-ben.

Ez volt a nap, amikor akaratlanul feláldoztam a napszemüvegemet az istennőknek a dombon, az utolsó néhány lépés során mielőtt kibukkantam volna a bozótok mögül a lejtő alján. A mai napig fel nem foghatom a hogyant. Hogyan nem vettem észre a görög tengerhez hasonló azúrkék keretű napszemüveget az aranysárga növényzetben. Azoknak akik nem jártasak a színelméletben, a két szín a színkerék két teljesen ellentétes sarkában állnak, a nyilvánvalóan kiáltó kontrasztnak ki kellett volna tűnnie.

Mintha csak a föld nyelte volna el.

Később a motorra ültem, visszagurultam a szállásra és az este Milopotamoszban/Μυλοπόταμος ért véget.

^ az oldal tetejére